Milyen érdekes az, ahogyan valóban minden relatív. Tavaly még veterán volt, ma pedig, hiába lett egy évvel „idősebb”, mégis fiatalnak mondjuk. Persze, hiszen Andrija Csirics egy évvel ezelőtt, 39 évesen a kosárpályák nagy öregjének számított, a tegnap 40. szülinapját ünneplő, idén nyáron a játéktól visszavonult exkosaras viszont edzőnek még kifejezetten zöldfülűnek mondható.

- Meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem érzem magam negyvennek – mondta mosolyogva Andrija Csirics. - A játékos pályafutásom a koronavírus miatt sajnos kicsit kurtán ért véget, de egyáltalán nem szomorkodtam emiatt. Nagyon élvezem azt, ami most van. Szeretnék minél többet tanulni edzőként, erre pedig remek lehetőség az, hogy Dragan Alekszics mellett leshetem el a szakma csínját-bínját. Őszintén bevallom, tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy a 40. születésnapomon a PVSK-Veolia másodedzője leszek.

Sőt, az U20-as csapatunkat ő vezeti, méghozzá eddig elég szép eredménnyel, a tabella élmezőnyében szerepelnek ugyanis fiataljaink – múlt vasárnap a listavezető Körmendet győzték le magabiztosan. Nem lenne tehát meglepő, ha evés közben megjött volna az étvágya Csiricsnek. Azonban megtudtuk tőle, hogy egyelőre esze ágában sincs felnőtt szinten vezetőedzősködni.

- Ahhoz még rengeteg kell előtte tanulnom – jelentette ki. - Nagyon sok minden van még, amit nem tudok erről a szakmáról, ahhoz pedig időre van szükségem, hogy ezeket magamba szívjam. Így nyugodtan mondhatom, hogy az elkövetkezendő 2-3 évben biztosan nem tervezek ilyesmit. Nagyon jó ott nekem, ahol most vagyok.

A bajnokik előtt, amikor a csapat bemelegít, rendre megjegyezhetjük magunkban, hogy ránézésre kiváló formában van Csirics még mindig. Meg is kérdeztük tőle, hogy nem hiányzik-e a játék. Egyáltalán be tudna-e állni, ha égne a ház?

- Ha úgy alakulna, meg tudnám mutatni – mondta nevetve. - Az elején egyébként nagyon hiányzott a játék, de ez mostanra már egyre jobban kezelem. Ugyanakkor nyugodtan mondhatom, hogy topformában érzem magam fizikálisan. Ha pályára kellene lépnem, biztos vagyok benne, hogy nem lógnék ki, fel tudnám venni a tempót. Viszont most már más feladataim vannak a sportágban, és nagyon élvezem.

Azért a születésnapi ünnepléskor csak bebizonyosodott, hogy egy haszna van annak, hogy már nem élsportoló Csirics.

- Be kell valljam, nagyon édesszájú vagyok – mesélte mosolyogva. - Erre mindig nagyon oda kellett figyelnem, amíg sportoltam. Sokszor tudatosan kellett megvonnom magamtól az édességeket, volt, hogy 2-3 évig egyáltalán nem is ettem. Most, a születésnapomon azonban, szűk családi körben végigehettem végre a teljes menüt, aminek a záró felvonása egy isteni torta volt.