PVSK-Veolia–Tiszaújvárosi Termálfürdő Phoenix KK 101-89 (25-26, 29-16, 19-19, 28-28)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 12. forduló. Lauber Dezső Sportcsarnok, 500 néző.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 10, Molnár M. 24/9, Plézer 18/9, Bunos 1, Djordjevics 18/6. Cs.: Merkl 6, Werner, Kertész 13, Gadácsi 5/3, Czermann 6, Rácz, Harka. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Tiszaújvárosi Termálfürdő Phoenix KK: Kozák M. 6, Lucore 5/3, Lucey 8, Mayer 9, Schmera 15. Cs.: Kozák B. 12, Mészáros 9/6, Lakatos 10/3, Mester 2, Gerőcs 13/3. Vezetőedző: Lekli József.

Egy bajnoki és egy Hepp Kupa-győzelem után fogadtuk pénteken este azt a Tiszaújvárost, amelyik hiába állt a tabella 13. helyén, biztosak lehettünk benne, hogy nem adja majd olcsón a bőrét.

Az első negyed igazolta is a várakozásunkat. Bár jól kezdtük a meccset, a vendégek hamar fordítottak, és a tíz perc során szinte végig vezettek is. Igazából nem volt komoly baj a játékunkkal, épp csak egy kicsivel több koncentráció kellett volna támadásban.

Sokat szerencsére nem kellett várnunk, hogy ez megérkezzen, a második negyed ugyanis már igazán jól nézett ki. Mindegy volt, hogy épp Balogh vagy Merkl volt fent irányítani, nem számított, hogy Djordjevics vagy Kertész került a palánk alá, és arra sem kellett ügyet vetnünk, hogy Molnárra vagy Czermannra jött ki egy figura, szinte minden szituációból eredményesek tudtunk lenni, így el is kezdhettünk felépíteni egy magabiztos előnyt. Közben a védekezésünkkel sokszor őrületbe kergettük ellenfelünket, Gadácsi a leglehetetlenebb helyzetekből is labdákat tudott szerezni, Kertész és Merkl pedig nem hagyta élni azt, aki épp szembejött vele. Ennek köszönhetően a nagyszünetre 12 pontos előnnyel vonulhattunk – bármilyen hihetetlen, de a szezonban ez volt az első olyan hazai meccsünk, ami az első félidő után a mi nevünk mellett állt több pont.

A harmadik negyedet ugyan a Tiszaújváros 4-0-val kezdte, de Ketrész jóvoltából hamar visszaállt a félidei előnyünk. Ebben a periódusban ugyan támadásban akadtak problémáink, a saját palánkunk közelében továbbra is szorosan zárt a reteszünk.

Az utolsó tíz percnek így magabiztos vezetéssel mehettünk neki, amit elég gyorsan tetemesre növeltünk. Köszönhetően annak, hogy Plézer egymás után két triplát is berámolt, majd Molnár egymás után szállította a betörés utáni dupláit. A meccs végéhez közeledve már 22 ponttal vezettünk, és világos volt, hogy a győzelem már zsebben van, úgyhogy az utolsó három percre jöhetett a Rácz, Gadácsi, Kertész, Bunos, Harka ötös. A Tiszaújváros így a végén kicsit tudott faragni a hátrányából, de ez már nem számított.

Talán először a szezonban húztunk be úgy egy kötelező győzelmet, hogy igazából nem kellett komolyabban izgulnunk a negyven perc során. Nem is csoda, hogy ismét remek hangulatot teremtő szurkolóink alaposan meg is ünnepelték a sikert a záró dudaszó után.

Sértő Ádám: Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez, különösen a védőmunkához. Tudom, hogy csalóka a 89 kapott pont, mivel több támadás van a mérkőzéseinken, mint egy átlag ritmusú kosárlabdában, ezért a több rádobásból, több pont is születik. Úgy gondolom, hogy ma a védekezésünk rendben volt, nem az egész mérkőzésen ugyan, de most már egy olyan hosszú periódusban, hogy nyerni tudjunk. Örülök, hogy a srácok jól reagáltak a kritikára, amit az elmúlt időszakban kaptak. Ennyit számít, amikor egy játékos visszatér a rotációba, nem azért mert a többiek nem elég jó játékosok, hanem mert ezt a mértékű agresszivitást kevés emberrel nem lehet csinálni. Remélem, mindenki egészséges marad és tudjuk tovább folytatni ezt a fajta attitűdöt a védekezés oldalán. A Tiszaújvárosnak sok sikert kívánok a továbbiakban, a szurkolóinknak pedig nagyon köszönöm a kiváló hangulatot és a buzdítást!