• 2020.12.11. 18:00
• TIPPMIX Férfi NB I. A csoport
• Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok

PVSK-Veolia: Bíró Levente, Carev Aleksej, Demeter Attila, Dragasevic Veljko (6/6), Kenneth Dermont Funderburk Jr. (16/6), Krivacevic Marko (3), Meleg Gergő Zoárd, Mike ONeal Lewis II (8), Ruják András (4), Veljko Brkic (16), Veljko Budimir (15/3)

Egy Jászberény elleni hazai győzelemmel hangolódhattunk a Szolnok pécsi vendégjátékára, így, ha elbizakodottak nem is lettünk, azért mégis pozitívan – szigorúan a hangulatot illetően – vártuk az Olaj elleni derbit.

Az biztos, hogy egyáltalán nem úgy kezdődött a mérkőzés, mint a legutóbbi bajnokink. Ezúttal nyoma sem volt pontzuhatagnak, és igazából az első perctől kezdve igazán jó védekezést láthattunk mind a két oldalon. Az első kosár ugyan a miénk volt, azonban a Szolnok gyorsan fordított, és onnantól magabiztosan tartotta is párpontos előnyét. Az első negyed végéhez közeledve azonban jött pár hiba a védekezésben, amit kihasználva 17-8-ra léptek meg a vendégek. Sajnos itt érezhetően elérkeztünk egy kisebb hullámvölgyhöz, így maradt is a kilenc pontos hátrányunk a játékrész végére. Nagyon hiányoztak a külső dobásaink, és egyébként is akadtak gondok a támadójátékkal, így nem csoda, hogy Dragan Alekszics a negyedszünetben nagy beleéléssel magyarázta a csapatnak, hogy min is kellene változtatni. Ehhez képest 0-5-tel kezdtük a második tíz percet, ami miatt gyorsan vissza is kellett tennie a pályára Budimirt, aki nagyon hamar begyűjtve két személyi hibát volt kénytelen korábban leülni a padra. Persze jó az öreg a háznál, nem is kérdés. Azonnal betuszkolt egy duplát, így ha a vízből nem is voltunk kint ezzel, de legalább megtörtük a jeget. A felzárkózás azonban csak nem akart jönni. Arról nem is beszélve, hogy hiába jártunk már a 14. perc végén, továbbra sem volt hárompontosunk – e nélkül pedig valljuk, azért nem egyszerű. Amikor 19-32-re alakult az eredmény egy szolnoki kontra után, Alekszics kénytelen is volt időt kérni. Elsőre nagy változást nem lehetett észrevenni, azonban amikor már csak négy perc maradt az első félidőből, megjött az első triplánk! Funderburk vágta be emberről, majd ezen felbuzdulva egy betörés után két büntetőt is értékesített. Igazából ebben a periódusban egyedül Funderburknak köszönhettük, hogy nem dőlt el már ilyen hamar a meccs, szinte egyedül ő tudott ugyanis pontokat szerezni csapatunkból. A Szolnok pedig különösebb erőlködés nélkül így is nagyon kényelmes, 16 pontos előnyt harcolt ki az első félidő végére. A legnagyobb baj az volt, hogy támadásban nagyon rossz formát mutattunk. Egy félidő alatt mindössze 28 pontot tudtunk dobni. Csak viszonyításként, a Jászberény ellen egyetlen olyan negyedünk volt, amikor ennél kevesebbig jutottunk…

A nagyszünet után aztán elsőre nagyon úgy tűnt, hogy semmi változás nincs. Amikor 30-49 állt az eredményjelzőn, kezdtük elveszíteni a hitünket – azonban szerencsére nem a játékosaink! Villámgyorsan csináltunk egy 7-0-s szériát, Gasper Potocnik pedig rögvest időt is kért. Épp ezért, a legrosszabbkor jött Kenny Funderburk sérülése. Egy kis kavarodás után rosszul fogott talajt, aláfordult a bokája, és egy lábon kellett leugrálnia a pályáról. Ráadásul a Szolnok nem csak belement a rohanós játékba, hanem bizony fel is vette a kesztyűt. Ennek eredményeként a különbség ugyan nem nagyon változott, a meccs viszont egy csapásra megtelt élettel. Persze ez sovány vigasz volt számunkra akkor, amikor azt láttuk, hogy egy perccel a negyed vége előtt már közte húsz volt. Merthogy az Olaj persze, hogy ekkor kezdte el nagyüzemi jelleggel gyártani a triplákat. Mi pedig egyre több labdát szórakoztunk el támadásban, így – még ha fájt is kimondani –, de az utolsó negyedre fordulva igazából eldőlt a meccs. Már csupán valami földöntúli bravúrban reménykedhettünk. És, ugyan az utolsó tíz percben nagyon tisztességesen hajtottunk, volt, hogy igazán szép dolgokat is mutattunk – sőt, még a különbségen is faragtunk –, a földöntúli bravúr azonban nem érkezett meg. A végére már mindkét oldalon jöttek a fiatalok, viszont a záró etapot így is sikerült behúznunk.

Nyert tehát a Szolnok, minket azonban most valószínűleg nem ez bosszant a legjobban. Sokkal inkább Funderburk sérülése. Ami, csak reménykedni tudunk, hogy nem súlyos.

Dragan Alekszics: - Az első félidőben sokkal fizikálisabb volt a Szolnok mint mi, ezzel szereztek nagy előnyt. A nagyszünet után már közelebb voltunk ebben hozzájuk. Ha egy kis szerencsénk lett volna, akkor szorosabb lehetet volna a mérkőzés a végjátékban. Voltak pillanatok, amikor megtaláltuk a ritmusunkat, de aztán mindig közbejött valami balszerencsés pillanat, például Funderburk sérülése. Reméljük, nem túl súlyos, és a vasárnapra felépül. Ez most az egyik legfontosabb a számunkra. Gratulálok a Szolnoknak, nagyon erős csapatuk van. Megérdemelten nyertek, jól játszottak.