A pécsi vízilabdázás történetében kevés olyan játékos van, amely annyira összeforrt volna az állandósággal, és a klubhűséggel, mint Lajkó Mártoné.

Életében lezárult egy korszak, mivel Marci úgy döntött, hogy befejezi aktív pályafutását, de nem hagyja el a klubot. A jövőben technikai vezetőként segíti a felnőtt csapat munkáját, valamint az utánpótlásban a kezdő csoportnál dolgozik edzőként.

A visszavonulásról, jövőbeni szerepköréről, és a pécsi vízilabdázás jövőjéről is beszélgettünk az utóbbi évek meghatározó vízilabda játékosával egy rendhagyó nyári alapozás kezdetén.

Mikor kezdted a vízilabdázást, kipróbáltál más sportágat is?

Korcsolyáztam, kosaraztam, fociztam, sok sportágat kipróbáltam, de valahogy a vízilabda maradt meg. Kilenc éves voltam, amikor elkezdtem a PVSK-ban. Végig jártam a ranglétrát a különböző korosztályokban, míg végre a felnőttek között is bemutatkozhattam. Volt egy kis kitérő, de a PVSK-ban kezdtem, és itt is fejeztem be.

Sérülésből visszatérve május 30-án az UVSE ellen hazai közönség előtt ugrottál utoljára játékosként a medencébe. Mit éreztél előtte, és a találkozó befejezése után?

Őszinte leszek, elérzékenyültem. Már a találkozó előtt is gondoltam arra, hogy ez az utolsó mérkőzésem, és ez nagyon megfogott érzelmileg, hiszen több mint háromszáz OB-I-es találkozón játszottam. Aztán a medencében már feloldódtam, és bár kikaptunk, nagyon jó mérkőzést játszottunk, sok néző előtt, nekem örökre emlékezetes marad ez a mérkőzés.

Emlékszel még arra, hogy mikor és melyik csapat ellen játszottál előszőr a felnőttek között?

Természetesen, és ez is végleg megmarad nekem. Egy Honvéd elleni találkozó volt, 15 éves voltam akkor, ha jól emlékszem 2006-ban. Bár kikaptunk, de én gólt is lőttem. Külön öröm volt számomra, hogy jó barátom, Csaba Zsolt is debütált, és ő is szerzett gólt.

Egy sportoló életében a visszavonulás az egyik legösszetettebb döntés. Mikor fogalmazódott meg benned a váltás gondolata, és mi volt az a pont, amikor úgy érezted, eljött a búcsú ideje?

Nem az egyik pillanatról a másikra döntöttem, hanem ez egy hosszabb folyamat eredménye. Korábban sérülések is voltak, ezekből kemény munka árán mindig vissza tudtam térni, és bár belül már hamarabb meghoztam a döntést, és öröm volt, hogy a klub számított rám. Fiatalabb játékosként még nem rendelkeztem azzal a tudatossággal és érettséggel, ami a pályafutásom későbbi szakaszát jellemezte. Szerencsére kaptam esélyeket az élettől, folyamatosan képeztem magam. Most nyílt meg a lehetőség arra, hogy a stábban folytassam, és zökkenőmentesen valósítsam meg a pályaváltást, maradhattam a PVSK-ban, és a vízilabdában. Életelemem a víz, és ez a gyönyörű sportág, és az is marad, legyen az munka, vagy szabadidős foglalatosság.

Sokan a visszavonulás után teljesen elszakadnak a sport világától, és más szektorokban helyezkednek el. Nálad egy pillanatra sem merült fel, hogy radikálisan új irányba indulsz el a civil életben?

Nem, a sporttól és a vízilabdától való teljes elszakadás lehetősége soha nem fordult meg a fejemben. Olyan gyakorlatias területet kerestem, amellyel a sportban maradhatok, szerencsére ez az elképzelésem találkozott a vezetőség akaratával is, köszönet érte.

Mennyire volt egyértelmű a háttér, a család támogatása a döntési időszakban?

A család, a feleségem minden döntésemben maximálisan, és feltétel nélkül támogat. Minden hazai mérkőzésen jelen voltak, szüleim is nyomon követték pályafutásomat. Nálunk alapvető érték, hogy a szakmai döntéseket önállóan hozzuk meg, de természetesen mindent alapos családi egyeztetés előz meg, és a döntések alapja, hogy ha csinálok valamit, akkor azt csakis százszázalékos fókusszal tehetem. A család most is mindenben támogat, és örülnek is, hogy a sportágban maradtam, mert ez az új szerepkör fokozatosabb átmenetet biztosít számomra a civil életbe. Talán nekik is visszaadhatok valamit, abból a támogatásból, amit tőlük kaptam, és több időt tudok velük tölteni.

Életed új fejezetének első napjait éled a klub kötelékében. Mi lesz pontosan a feladatod a felnőtt csapatnál?

A felnőtt csapat technikai vezetője lettem. Távlati terveket előre megfogalmazni mindig kockázatos, hiszen a sportban és a civil életben is gyorsan változnak a körülmények. De a jelenlegi feladat sokrétű, és sok szinten zajlik. Hogy csak néhányat mondjak: a mérkőzés előtti pályaberendezés, a medence körüli teendők, az utazások szervezése, játékosok lakhatásának, étkezésének koordinálása, az igazolások kezelése, támogatok felkutatása, a reklámmal kapcsolatos feladatok, és még sok más, amit itt felsorolni is nehéz lenne, hiszen menet közben derülnek ki az aktuális tennivalók.

És e munkám mellett, edző is vagyok a kezdő, hat-hét éves korosztálynál. Ezt a munkát imádom, látni a gyerekeket, miként hangolódnak a sportágra, hogyan szeretik meg fokozatosan a vízilabdázást, csodálatos érzés. A munka jelenleg is minden szinten zajlik, és mindig újabb és újabb feladatok derülnek ki. A célom, és ezért dolgozom a jövőben is, hogy minél előbb ismét Ob I-ben szerepeljen a PVSK. Az új versenykiírás ismeretében nem lesz egyszerű feladat visszakerülni az élvonalba. A jelenlegi felnőtt keretünkben, illetve az utánpótlásbázisunkban minden körülmény biztosított ehhez.

Végezetül itt szeretném mindenkinek megköszönni, akik segítettek pályafutásom során. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy elégedett vagyok eddigi életemmel, szép családom, kreatív munkám van, egy támogató közösségben.