Megannyi feladatod mellett a szakosztály edzője is vagy egyben…

Viniczai Ferenccel együtt végezzük a szakosztály edzői feladatait. Én évek óta a kezdő csoportokkal foglalkozom. Kiválasztjuk a gyerekeket, és a csoport kialakítása után megkezdjük a foglakozásokat velük. Ma már nem az iskolákba járunk ki, inkább a szülők hozzák a gyerekeket.

Versenybíróként is tevékenykedsz?

Olykor természetesen versenybírói feladatokat is ellátok. Igen, nagyon komoly, intenzív munka folyik a szakosztályban, Viniczai Ferivel, igyekszünk naprakésszé tenni a dolgokat, megvitatni minden lényeges kérdést. Igazából nehéz szétválasztani a posztokat nálunk, hogy most valaki edző, vagy szervező.

Azt mondják a tájfutásról, hogy családi sportág. Valóban így van ez?

Ez egy nagyon összetett kérdés. Régebben azt mondtam, hogy igen, ez teljes mértékig igaz. Ma már kicsit más a véleményem. Ha a család sportol, az nagyon jó. A család egy közösség, ami azt feltételezi, hogy a egymásért dolgoznak. Ez nagyon sokat változott, mint ahogy körülöttünk a világ is.

De a kulcsszó a rendszeresség. Ha egy héten egyszer felmennek a Mecsekre túrázni, vagy akár tájfutni, és nem rendszerszerűen végzik ezt a cselekményt, akkor ez nem igazából az egész család együttes tevékenysége. Ma már sok minden elviszi a sporttól a fiatalokat, és ettől a tájfutás sem mentes. Megjelent a pénz is a sportágban, ami nem mindig jó. Persze nálunk is vannak olyan családok, amelyek együtt vannak, a szakosztályban edzenek, versenyeznek stb.

Te miért ezt a sportágat választottad?

Mint annyi más gyerek, én is sok sportágat kipróbáltam. Egy napon egy nagyon szimpatikus edző, Tóth Jenő eljött az iskolánkba, és bemutatta a sportágat. Nem igazából vettem komolyan, és azt gondoltam, miért nem hagy minket focizni. De amikor elkezdett mesélni, és ehhez még diákat is mutatott, az olyan lenyűgöző volt, hogy hazamentem, s azt mondtam: megyek „tájfutni”. Otthon meg bólogattak, hogy persze, majd ezt is abbahagyom két hónap múlva, mint a többi sportágat, amikbe belekóstoltam. Ennek már lassan 31 éve, s még mindig csinálom. Szabadságot szeretem ebben a sportágban. Szerencsére nagyon sportos család vesz körül.

Abba lehet ezt egyáltalán valamikor hagyni?

Nem hiszem, hogy abba kell hagyni. Az egyesületünk legidősebb tagja volt 1919-es születésű, nemrég elhunyt Medovárszky Laci bácsi, aki egyidős volt a PVSK-val. Aktív tagja volt a szakosztályunknak, és élete utolsó szakászában is részt vett a senior versenyeken. Ez olyan sport, amelyet kortól függetlenül bármeddig lehet csinálni. Az országos versenyeken a férfiaknál 85, a nőknél, 75 év a legidősebb kategória. Világviszonylatban azonban 90 évesek alkotják a legidősebb korosztályt.

Hogyan alakult az eddigi pályafutásod?

Az utánpótlás korosztályban mindig valahol az élmezőny után következtem, s elég későn, 1998-ban lettem először válogatott kerettag, 2009-ig. Öt Világbajnokságon indultam, 2006-ban a Felnőtt Világbajnokság Hosszú távú kategóriájában 40. lettem. 2009-től edzőként dolgozom a PVSK-ban. Tanítványaimmal együtt tudtam Felnőtt Országos Csapatbajnokságot nyerni. Antal András, Antal Miklós, Kovács Róbert voltak a csapat tagjai.

Az aktív sportolás mellett tudatosan készültél a civil életre is?

A továbbtanulásban is nagy szerepe volt annak, hogy tájfutó vagyok. Először a Soproni Erdészeti Egyetemen gondolkoztam, végül maradtam Pécsett biológia szakon, ami elsősorban nem a tudománya, hanem inkább a természet szeretete miatt vonzott. Amikor elvégeztem, akkor tanítottam is pár évig, Széchenyi Gimnázium. Dolgoztam főállású edzőként is a PVSK-ban, de 2015 óta a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat. Megváltozott Munkaképességű embereket foglalkoztató üzemének vagyok a vezetője.

Házas vagyok, feleségem szintén a tájfutásban is tevékenykedik, három gyermekem, két fiú egy lány, valamint 2018 Karácsonyára várjuk második unokánk érkezését.

Hogyan lehet több évtizeden át fenntartani egy szakosztály eredményességét?

Emberek sok elvégzett munkájával. Irányító emberek kellenek, akik dolgozni is hajlandóak. Úgy gondolom, hogy ehhez nagy szükség van a Mecsekre. Nagyon jó lehetőséget biztosít számunkra, nem kell kilométereket utazni, ha versenyezni, edzeni akarunk.

A másik feltétele az eredményességünknek, hogy folyamatosan kiváló szakemberek dolgoztak és dolgoznak is a szakosztályban. Ezt a sort dr. Kiss Endre nyitotta meg, aki az atlétikai múltját behozta a tájfutásba, kidolgozott egy, az addigiaktól eltérő edzésmódszert, s egy atlétikus szintre helyezte a versenyzést a hetvenes években. De említhetném Tihanyi Laci bácsit s, akinek szintén sokat köszönhet a sportág. Sok ember munkája nyomán vagyunk ilyen eredményesek.

Az PVSK 2019-ben lesz 100 éves, ez a tény ad-e, és ha igen milyen pluszt a munkádhoz?

Erre a kérdésre nem tudok konkrét választ adni. A tény érzelmileg mindenképp motivál. Konkrét eseményeket egyelőre még nem tudok, így feladatokba sem látok még bele, ezért a bizonytalanság. De egy biztos, soha másutt nem sportoltam, egész eddigi életemben a PVSK-ban tevékenykedtem, és ez nagyon jó érzés számomra.

Névjegy:

Név: Vonyó Péter
Becenév: létra
Születési hely, év, hó nap: Pécs, 1974. 11. 10.
Szülei foglalkozása: Édesapja egyetemi tanár PTE Történelemtudományi Intézet. Édesanyja Iskolaigazgató volt a Köztársaság Téri Általános Iskolában (matematika – fizika szakos tanár)
Sportolói pályafutás kezdete: PVSK Tájékozódási Futó Szakosztálya, 1987-ben
Iskolák, edzői képesítés: Egyetem, biológia szakos középiskolai tanár, középfokú edzői végzettség.
Család állapot: Nős, három gyermeke, egy unokája van.

Nyilas László