Azt mondja, az ember csak a társakkal tud igazán nagy dolgokat alkotni. Napjainkban is versenyez, a PVSK senior tájfutó csapatában, 2013-ban Országos 3. helyezést értek el. Természetesen ma is edz, heti három alkalommal a kertvárosi TESCO mögötti parkban fut rendszeresen.

Az a megtiszteltetés ért, hogy ellátogathattam uránvárosi lakásába, ahol érmek és kupák között a régi korok hangulata hatotta át beszélgetésünket. Megtekinthettem a különböző ereklyéket, köztük a szinte szentté avatott, féltve őrzött kincset, a már-már kortörténeti ereklyét, a „ZÖLD NAPLÓ”-t.

Így nagybetűvel, hiszen az első verseny (1953-óta!), minden, lényeges tájékozódási futással kapcsolatos fontos eseményt feljegyzett, amelyen részt vett. Az nyugalmat árasztó régi bútorok között folytatott beszélgetésnek szinte nyomatékot adott az általa frissen főzött kávé, átható, kellemes illata.

- Hol és mikor születtél?
-- Kémesen születtem, 1939-ben. Édesapám jegyző volt, édesanyám a helyi iskolában tanított.

- Honnét ez az érdekes név: Ijjász, ráadásul két jé-vel?
-- Azt édesapám akarta így! Őt egyébként Jágernek hívták ( az „á” nem umlautos!), ebből magyarosított a 20-évek elején, és az Ijjász-t választotta, ráadásul rövid „i”-vel az elején. Gyakorlatilag az 1760-as évekig visszavezettem a családfát, mivel az őseim között erdészek voltak, ezért ez amolyan „ragadvány név”, és mint tudjuk „Vadász”-t jelent. Édesapám 1928-ban magyarosította a nevét.

- Hogy kerültél Pécsre?
-- Nyolc éves voltam, amikor Pécsre költöztünk. Már akkor sportoltam. Futottam, kerékpároztam, és teniszeztem is. Később a Nagy Lajos Gimnáziumba kerültem, amely akkor egy nagyon sportos középiskola volt. Ekkor a Pécsi Dózsában atletizáltam, Gáspár Gazsi bácsi volt az edzőm.

- Hogyan lettél tájékozódási futó?
-- Gyakorlatilag 1952-ben betiltották Magyarországon a cserkész mozgalmat. Mi már akkor feljártunk a Mecsekre futni, Angyal Tibor akkori labor főorvos tanította nekünk, cserkészeknek a térkép olvasást, így ő vezetett be a tájfutás rejtelmeibe is. Az első versenyem, amit fel is jegyeztem kis füzetecskémbe, 1953. december 21-én volt, szinte napra pontosan 60 éve. Akkor még Pécsi Haladásnak hívták az egyesületet, csak később lett Pécsi Lokomotív.

- Mely eredményedre vagy a legbüszkébb?
-- Nagyon büszke vagyok arra, hogy én vidéki gyerekként bekerülhettem a magyar válogatottba, 1965-ben! Sok jó barátot szereztem, köztük a világbajnok Monspart Saroltát is jól ismerem. Éjszakai egyéni országos bajnokságot is nyertem, de én mindig csapatban gondolkodtam, nekem a közösség eredményei fontosabbak voltak, mint az egyéni sikerek.

- Mi a véleményed a mai tájfutásról. hiszen Te is részt veszel még versenyeken?
-- Rendszeresen indulok senior versenyeken, ebben az évben 8. helyen végeztünk a PVSK csapatával az Országos Ranglistán. Nagyon korszerű, kiváló eszközök vannak, és ma már egy jó fejkamerával a TV közvetítés is megoldható. Természetesen, ha olimpiai sportág leszünk, biztos ugrásszerűen nő a sportág népszerűsége is. Nézd, ez egy tiszta sportág, itt nincsenek bundák, napi botrányok, itt fontos a tiszta fej, a tiszta, egyenlő feltételek. Egyet azonban nem szabad elfelejteni! Lehetnek bármilyen kiváló, modern segédeszközök eszközök, GPS, térképek, stb. de ezek mögött ott kell, hogy legyen az ember, az értelmes gondolkodás. E nélkül semmit nem érnek a technikai vívmányok. Szerencsére a PVSK-ban megvan a tehetséges, szorgalmas utánpótlás. Büszke vagyok rájuk, és ahogy tudom, segítem őket sportolói pályafutásuk kiteljesedésében.

- Mit jelent neked ez a kitüntetés?
-- Nagyon jól esett, mert ez is érzékelteti, hogy mennyire fontos a tájékozódási futás, az egyik legszebb sportág a világon! Rajtam keresztül most a sportágat is elismerte a PVSK vezetése. Köszönöm, vagy inkább azt mondom, köszönjük.

- Egyszer egyedül végigfutottad a Mecseket
-- Hu, az jó kis buli volt! Mecseknádasdról indultunk a Kovács Lacival Árpádtetőn kellett volna frissítőt kanunk, meg felsőruhát váltanunk, de nem jött a segítség, Kovács Laci ott maradt, én pedig egyedül futottam tovább a 48 km-et a hetvehelyi vasútállomásig. Ahogy ma mondanák a fiatalok, nem volt semmi.

Manapság is rendszeresen edzem, most volt egy felmérés, két év alatt egy percet romlottam! Azt hiszem ebben a korban ez már megengedhető! Nem?

Nyilas László