A világversenyen először részt vevő, és ott jól szerepelő PVSK-s tájfutó esetében, ahogy a szakvezetés megfogalmazta, nem elsősorban a számszerű helyezés, hanem a történet erkölcsi oldala a fontos, mert ez jelenti majd a folytonosságot a válogatottság felé, akár más versenyzőknek is.

Dávidot néhány perccel hazaérkezése után értük el telefonon:

Nagyszerű verseny volt, kiváló rendezéssel - kezdte beszámolóját Dávid, majd így folytatta. - A magyar válogatott tizenhat főből állt, ebből az én kategóriámban, az F18-ban, velem együtt négyen voltunk. A rövidtávon ötvenedik, a hosszútávon negyvennyolcadik lettem.

A rövidtáv Velingrád városában zajlott, egy kicsit mást, talán egyszerűbb terepet vártam. Zegzugos utcák, hirtelen irányváltoztatásokat igénylő szűk területek váltották egymást, nehéz volt gyorsan és jól dönteni. Ennek ellenére, elégedett vagyok, hiszen első világversenyemen a középmezőnyben végeztem.

A hosszútáv a közeli erdős részen volt, és egyáltalán nem hasonlított a mecseki pályákhoz. Dús növényzetű, sziklás terep volt. Sajnos, a táv közepe felé elfogyott az erőm, talán a szokatlan étrend miatt, ezért kevésbé tudtam odafigyelni a versenyre, így a negyvennyolcadik helyen végeztem. Ha végig teljes intenzitással tudok menni tizenöt, húsz hellyel biztosan előrébb végeztem volna, de tapasztalatszerzésnek nagyon jó volt ez a verseny.

Vonyó Péter a PVSK tájfutóinak szakmai vezetője is elégedett volt Dávid teljesítményével.

Nagyon szép eredmény, elsősorban nem a helyezés, hanem az, hogy a PVSK-t egy fiatal tájfutó képviselhette egy világversenyen. Ha a több mint száz indulót vesszük, elégedettek lehetünk azzal is, hogy Dávid a középmezőnyben végzett. Aki járt már világversenyen, csak az tudja igazán értékelni ezt a helyezést. Most már a szeptemberi Pécsett sorra kerülő rövidtávú Ob-re készülhet, illetve, tovább építheti válogatott karrierjét. Szakosztályunk büszke Dávid teljesítményére, aki példát mutat a többieknek is.

Fotó: Máthé István