Mit sikerült megvalósítani a tervezett elképzelésekből, szót ejtettünk versenyrendezésről, a jelenlegi lehetőségekről, a szakmai megújulásról, az országos pontversenyről, és az ezekhez szorosan kapcsolódó, és a már most körvonalazódó jövőről is.

Az elmúlt esztendőhöz hasonlóan az idén is harmadik helyen végeztünk az országos egyesületi rangsorban. De a tavalyi 181 ponttal szemben, az idén 232 pontot szereztünk. Mit mondanak neked ezek a számok?

Azokon a versenyeken, amelyeken lehetőségünk volt elindulni részt vettünk, és zömében jól is szerepeltünk – kezdte a beszélgetést a szakmai vezető, majd így folytatta. – A pontszám azt mutatja, hogy fejlődtünk. Ezek a mutatok nagyon fontos dolgok, mert bizonyos nézőpontból jelzik azt, hogy hol tart a szakmai munka, de túlzott jelentőséget nem kell tulajdonítani nekik, hiszen az eredményesség megítélésének számos más mutatója is van. Mivel ezek a pontszámok az országos bajnokságokon elért helyezésekből tevődnek össze, ezért jelzik azt is, hogy az a munka, amit folytatunk kezd beérni, tehát jó úton haladunk.

A számokon kívül, számodra mik a szakmai előrelépés legfontosabb mutatói?

Mivel nem kötött pályás sportról van szó, ezért úgy gondolom, egy nagyon fontos mutató, a versenyzők önmagukhoz mért fejlődése. Ha az adott versenyen résztvevő mezőny ismeretében kitűzött cél elérése megvalósul, már sikert lehet elkönyvelni. Az is fontos, milyen módon érjük el ezt a célt, vagyis hogyan jutunk el a végső állomásig. Ezért ez a sportág az átgondolt, és az azonnali döntések sorozata, amely a következmények miatt teszi nehézzé a megvalósítást. A másik mutató az évek során kialakult szervezői véna, ami a versenyek mellett kialakul. Vagyis nem csak részt veszek egy rendezvényen, hanem segítek is egy esemény megvalósításában, például a térképek elkészítésében. Nagyon fontos, hogy egyre többen kapcsolódnak be ebbe a folyamatba.

Örvendetes a létszám növekedése, az utánpótlásképzés színvonalának emelkedése, és nagyon fontos a generációk tapasztalatainak évről évre történő átadása. Mit tudnak az idősek továbbadni a fiataloknak?

A kérdésben benne van az egyik választ. Egyrészt, át tudják adni az egész sportágnak hangulatát, az évek alatt felhalmozott tudást. Mivel a tájékozódás egy ősi alapösztön, ezért napról napra változik és fejlődik, a legújabb sportági technikákat az idősebbek is átveszik a fiataloktól, így alakul ki egy tudáshálózat, amely hat a közösségre, és így minden determinált, nem csak logisztikailag, de anyagilag is, hiszen sokkal jobban tudunk gazdálkodni a rendelkezésre álló javainkkal. Ezért én megfordítanám a folyamatot. A mai idősebb versenyzőink is tanulnak a fiatalabb generációtól, olyan ismeretekre tesznek szert, amelyek a legújabb módszereket tartalmazzák, ezek ma már nélkülözhetetlenek a tájfutásban.

A létszámról annyit, hogy jelenleg olyan gondunk is van például, hogy kinőttük a Mandulásban lévő öltöző helységünket, és ha tovább akarjuk növelni a létszámot, le kell küzdenünk néhány hétköznapi technikai akadályt is, mert a hátteret is biztosítanunk kell az eredményes működéshez. A sportág nagyon diverz, ami azt jelenti, hogy a serdülőtől a felnőtteken át, a szenior korosztályig mindkét nemben megtalálhatók versenyzők, szinte a nullától a 90 éves korig. Ez egy családi sport, ahol jól szeretnék érezni magukat a résztvevők, amely tény talán nehézebbé teszi a szakmai munkát is.

Hárman is végzik az egyetemi szakmai képzést Egerben, hamarosan szakedzői diplomát kapnak. Melyik korosztályoknál és milyen területeken emelkedik majd a mindennapi tevékenység színvonala munkájuk nyomán?

Elsősorban az utánpótlásban dolgoznak majd, ahol jelenleg is. Az utánpótlás biztosítása érdekében nagyon jó kapcsolatot ápolunk az iskolákkal, sokan a gimnázium befejezése után is itt maradnak, olyanok is, akik év közben gyakorlaton voltak itt. Célunk, hogy a jelenlegi 60 fő körüli utánpótlás létszámot, a körülmények pozitív megváltozása függvényében, növelni tudjuk.

Ebben lesz fontos szerepe a jövő májusban egyetemi diplomát kapó edzőinknek, Becze Ritának, Kersity Andrásnak és Topán Lászlónak is. Önmagában a papír persze nem jelent semmit, de az a plussz, ami még szükséges, a sportág iránti feltétel nélküli elhivatottság, már mindhármukban megvan. Ők évek óta tevékenykednek a szakosztályban, tehát napi gyakorlati teendőket végeznek. Ehhez lesz egy háttér, rossz szóval támasz, a megszerzett diploma. Így az elmélet és a gyakorlat párhuzamosan fejlődik. Természetesen a legfontosabb, hogy az évek alatt létrejött egy csapatmunka, ami a hosszútávú, és napi tevékenység egyik záloga, és ebben mindenki benne van, a kicsik az idősebbek, a szervezők is. Külön megemlítenem a szülőket, akiknek elévülhetetlen érdemeik vannak a szakosztály sikereiben.

Az év végi beszámolódban elmondtad, hogy jövőre országos bajnokságot rendezünk. Milyen kihívást jelent ez a szakosztálynak?

Ez egy nagyon szép feladat és nagy kihívás. A májusban sorra kerülő eseményre, az országos középtávú és váltóbajnokságra, amely Hosszúhetény és Zobákpuszta térségében lesz, már egy éve készülünk. A Mecsek kiváló terep, de egy ilyen nagy verseny megszervezése nagyon összehangolt munkát igényel, és ez a közösséget összekovácsolja. Természetesen gőzerővel készülnek az eseményen résztvevő versenyzőink is, de addig még sok más teendő is van, amiket igyekezünk sikeresen megoldani. Most lesz egy kis pihenő, erőt gyűjtünk a jövő évre, és azután után jöhetnek majd a jövő évi nagy feladatok – fejezte be Vonyó Péter.