Két téma köré csoportosítottuk mindazt, amiről beszélni szerettünk volna:

Egyrészt, beszéltünk arról, hogy mit sikerült megvalósítani a tervezett eseményekből, másrészt szót ejtettünk a versenyekről, és a jelenlegi helyzeten keresztül érintettük a jövőbeni szakosztálymodellt is. - A tavalyihoz hasonlóan nagyon nehéz és bonyolult volt az idei esztendő is. - kezdte mondadóját a szakmai vezető, majd így folytatta. - Néhány rendezvény elmaradt, szerencse, hogy ezt a közös évértékelő összejövetelt meg tudtuk tartani. De működünk, és ezt a nehéz évet is sikerült valahogyan átvészelnünk. Azokon a versenyeken, amelyeken lehetőségünk volt elindulni részt vettünk, és a legtöbb eseményen jól is szerepeltünk. A PVSK kiváló tájékozódási futóját, Baumholczer Mátét, meghívták abba a hattagútagú válogatott keretbe, amely a svájci Neuchatelben a csak városi sprintpályán rendezett Eb-n szerepelt, egyelőre ő az egyetlen felnőtt válogatottunk. Bár őszintén szólva engem nem igazából a ranglistán elfoglalt évvégi helyünk érdekel, sokkal inkább az a minőségi munka, ami mögötte van, és azok a verejtékes edzésekkel kivívott helyezések, amelyek után látom a szemekben a tenni akarást, és az edzések utáni fáradság apró fényeit.

Az új szakosztályi modell kialakításához a tervek készen vannak, a megvalósítás azonban még várat magára. - Komoly átalakulásban vagyunk, szeretnénk egy teljesen új szakosztályi modellt létrehozni. A tervek készen vannak, de a megvalósításhoz emberek kellenének. Sajnos, ezzel nagyon nem állunk jól. Sikerült olyan formákat találnunk, amely megkönnyítette a helyzetünket. Ez természetesen sok többletmunkát igényel, köszönet érte azoknak, akik a kidolgozásban részt vettek. Az összefogás, és egymás önzetlen segítése egyébként is nagy értéke szakosztályunknak. Az edzéstervek készen vannak, és biztonsági előírásokat betartva most is elvégezzük a kiszabott feladatokat, de az akadályt jelentett és jelent most is, hogy mivel sokan dolgoznak, ezért legtöbbször délután négy óra után vannak az edzéseink.

A munka folyamatos, a taglétszámunk stabil, a probléma az, hogy kevés a képesített edző, egészen pontosan, jelenleg egyedül viszem a szakosztályt. Ígéret van, de nem igazán dúskálunk szakemberekben, országos szinten sem. Bár, a Testnevelési Egyetem folyik edzőképzés, de ezt a munkát magas szinten csak függetlenített állásban lehet sikeresen művelni. Ezt viszont, már meg kellene fizetni, de erre nagyon kevés egyesületnél van pénz. Itt sok önzetlen munkát is el kell végezni, amiért nem jár fizetség, viszont meg is kellene élni, tehát minden mindennel összefügg, szóval nagyon bonyolult a helyzet.

A sportág nagyon diverz, ami azt jelenti, hogy a serdülőtől a felnőtteken át, a szeniorokig, mindkét nemben nullától a 90 éves korig az összes korosztály megtalálható. Ez egy családi sport, ahol jól szeretnék érezni magukat a résztvevők. Ez bonyolultabbá, nehézebbé teszi a szakmai munkát is.

Hogy mi lesz évek múlva, nem tudom, de bizonyosan lesz tájfutás, lesznek tájfutók is, megmarad a sportág, sőt fejlődni fog, hogy milyen irányban, abban óriási felelősségünk van nekünk is, a sportágban jelenleg tevékenykedőknek. - fejezte be Vonyó Péter.