Elkezdtünk beszélgetni, majd néhány perc elteltével azt vettük észre, hogy a jelen helyzet elemzése közben, már a sportág jövőjéről is elmélkedünk. Hogy miért lett más ez a beszélgetés, az mindjárt kiderül, de az biztos, hogy nagyon nehéz körülményeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. – Rendkívül nehéz volt ez az év. Sok verseny elmaradt - kezdte Vonyó Péter - nem mindig tudtunk megfelelően felkészülni a versenyekre, sok volt a bizonytalansági tényező is a rendezéssel kapcsolatban. Még a szokásos évértékelő összejövetelünket sem tudtuk megtartani, de még így is volt kiemelkedő eredményünk. Tíz országos bajnokság lett volna, nyolcat rendeztek meg, köztük egyet mi is. Fájó, hogy a hagyományos nagy rendezvényünk, a Mecsek Kupa is elmaradt. Összességében a hatodik helyen végeztünk az Országos Egyesületi Rangsorban, ez a tavalyihoz képest három hely előrelépést jelent. Két dolgot külön is kiemelnék. Az egyik, hogy Baumholczer Máté minden egyéni bajnokságon, ahol elindult, ott dobogón végzett. Egy bajnokságon nem indult, de ott ő volt a pályakitűző. A másik hogy a felnőtt férfi csapatunk váltóban a harmadik helyen végzett. Ez egy nagy eredmény, hiszen hosszú évek óta nem volt ilyen kiemelkedő eredményünk. Az ificsapat 4. helye, és a férfi egyesületi váltó 4. helye is megsüvegelendő.

Péter egy éve szakmai vezető, adódott a kérdés, mit jelentett ez az év számára, és mi lesz a sportággal néhány év, vagy akár egy évtized múlva. - Számomra is nehéz volt ez az esztendő. Az új helyzet, új megoldásokat igényelt, sok esetben azonnal meg kellett tenni néhány dolgot.

Ami a sportág jövőjét illeti, ez egy nagyon bonyolult kérdés. Ha azt kérdezed, van-e utánpótlás, arra azt válaszolom, igen, vannak tehetségeink. Itt a PVSK-ban is, akikkel érdemes foglalkozni. Ha a szakembereket nézzük, az már kevesebb van, mint kellene. Edzőképzés még csak lenne, de nincs jelentkező. Másrészt a sportág nagyon diverz, ami azt jelenti, hogy a serdülőtől a felnőtteken át, a szenior korosztályig mindkét nemben megtalálható szinte nullától a 90 évig. Ez egy családi sport, ahol jól szeretnék érezni magukat a résztvevők. Ez is nehézebbé teszi a szakmai munkát is. Az anyagi megbecsülésről már nem is beszélve. Sok sportág elment mellettünk, nem biztos, hogy megfelelő választ tudtunk erre adni. A nemzetközi mezőnyben kevés az a sportoló és a szakvezető is, aki ebből a sportágból meg tud élni. A tájfutásban nagyon sok a társadalmi munkában végezett, önként vállalt tevékenység. Ahhoz, hogy egy ifi versenyző azt mondja, hogy ő nem jogásznak tanul, hanem a Testnevelési Egyetemre megy tájfutó edzőnek, ez elég valószínűtlennek hangzik. Hogy mi lesz évek múlva? Lesz tájfutás, lesznek tájfutók, megmarad a sportág, sőt fejlődni fog, a mi dolgunk az, hogy ez így legyen - fejezte be Vonyó Péter.