Horváth Géza ökölvívó, mesteredző Nagyatádon született 1918. december 29-én. A sportággal 1932-ben ismerkedett meg Nagyatádon, később Kaposvárra került. 1936-ban a Székesfehérváron rendezett Országos Leventebajnokságon első helyet szerzett. 1943-ban, a Bp. Vasutas színeiben, pehelysúlyban magyar bajnok lett. Aktív pályafutását kétszeres válogatottként 1947-ben fejezte be.

1948-ban – kiváló eredménnyel – középfokú edzői képesítést szerzett. 1950-ig a Nagykanizsai Vasútnál volt edző, majd PVSK-hoz került. 1952–56 között a Testnevelési Főiskolára járt levelező hallgatóként, ahol szakedzői képesítést szerzett.

Tanítványai 34 országos bajnokságot, és 112 dobogós helyezést szereztek. Az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője, a magyar csapat szöuli felkészítője is volt, bár az olimpiára nem jutott ki. Az edzői munka mellett hosszú időn keresztül betöltötte a PVSK Ökölvívó Szakosztályának technikai vezetői és szakosztályvezetői tisztét is. Legeredményesebb tanítványa a szöuli olimpikon Alvics Gyula, aki mindig szeretettel beszél egykori mesteréről.

Horváth Géza 1969-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült, 1970-es években a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát is átvehette, a Magyar Ökölvívó-szövetség pedig mesteredzői címet adományozott neki.

A Baranya Megyei Ökölvívó-szövetség, és a PVSK vezetése minden évben egy róla elnevezett verseny megrendezésével adózik a kiváló sportember, Horváth Géza emlékének. Legutóbb Harkányban rendeztek tiszteletére versenyt, ahol nagyon sok fiatal ökölvívó jelent meg, köztük ott voltak a PVSK öklözői is. A PVSK vezetése 1994-ben (posztumusz) Aranygyűrűvel ismerte el fél évszázados eredményes munkásságát.

Horváth Géza Pécsett hunyt el 1988. október 28-án.