Hodosi József ötvenkét éves, és most kezdi meg az ötödik évét a PVSK-nál. Ökölvívó edzői végzettségét tizenegy éve szerezte meg, és azóta is elhivatottan folytatja ezt az utat, bár előtte a küzdősportok más ágaival is foglalkozott. Ő egy igazi harcos, aki minden helyzetben megküzd a nehézségekkel, függetlenül attól, hogy az élet éppen milyen akadályokat állít elé.

Hol találkoztál az ökölvívással, próbáltál-e mást?

A küzdősport a gyermekkoromban indult, hatévesen kezdtem birkózni, amit tizenkét éves koromig csináltam. Ezt követően kick-boxoltam, az ökölvívással is itt találkoztam először komolyabban. Később Pestre kerültem, ott éltem egy darabig és ott is folytattam a sportot. Körülbelül húsz éve pedig elkezdtem judózni, mivel a legidősebb gyermekem azt a sportot választotta. Tizenhárom évig csináltam a judót, és a fekete övet is megszereztem belőle.

Az edzősködés mikor fogalmazódott meg benned?

Igazából régóta bennem volt, hiszen amikor elvittem a gyermekemet judózni, ott is felkértek, hogy segítsek be az edzőnek, és ott is ragadtam. Később az ökölvívásba is így kerültem bele, az akkori egyesületem judó edzéseit Romváry Attilával tartottuk. Aztán az egyesületem elnöke megkért, hogy segítsek be az ökölvívók munkájába. Annyira megszerettem az ökölvívást, hogy aztán ott ragadtam és tulajdonképpen nincs is időm másra.

Volt-e más hivatásod?

Az általános iskola elvégzése után szobafestőként, illetve hideg-meleg burkolóként végeztem az 506-os ipari szakmunkásképzőben. A szakmámban utána nem nagyon dolgoztam, hanem különböző vagyonvédelmi cégeknél helyezkedtem el különböző állásokban.

Mi az, amit a legjobban megkövetelsz a tanítványaidtól?

A személyes elvem és ezt nagyon fontosnak tartom, hogy fegyelmezettek legyenek a gyerekek. Tegyék meg azt, amit megkérünk tőlük. Nem kérünk semmi olyat, amit ne tudnának megtenni, de elvárom, hogy tudjanak viselkedni. Fegyelmet tartok az óráimon, ugyanakkor nagyon szeretem a gyerekeket, és mindent megteszek értük. Ezt a kölcsönösséget várom el tőlük is. Célom, hogy jól érezzék magukat és szeressék ezt a sportot, mert a testi és lelki fejlődésük a legfontosabb.

Mik azok az erények, amiket számodra adott a boksz?

A boksz révén a legfontosabb, amit meg lehet tanulni és amit a gyerekeknek is igyekszem átadni, a fegyelem és a kitartás. Aki ezt a kőkemény sportot űzi, abban kialakul egy olyan tartás, ami az élet minden területén a hasznára válik.

Volt-e esetleg nagyobb pofon, amibe beleszaladtál és itt a ringen kívülre is gondolok?

A szorítóban sokat bokszoltam magam is, így persze, hogy beleszaladtam keményebb pofonokba, de a boksz szeretete miatt ezeket az ember nem veszi magára. Ringen kívül? Ismerjük az anyagi helyzeteket a klubokban, sokszor a támogatások hiányával kell küzdeni. Emellett vannak olyan gyerekek is, akikbe rengeteg energiát beletettünk, ők meg szó nélkül, egy köszönöm nélkül elmennek. Ezeket a dolgokat viszont nem mondanám hatalmas pofonoknak, nem akadok fenn rajtuk, megyek tovább a magam útján.

Milyen érzés a sportág egyik ikonjával, Alvics Gyulával együtt dolgozni?

Gyula bácsi már gyermekkorom példaképe volt, így hatalmas dolog vele edzősködni. Ő egy kiváló szakember, szerintem mindent tud a bokszról, amit csak tudni lehet, és hála istennek, nagyon kedvesen meg is próbálja ezt átadni nekem mint, ahogy Galambos Tibor barátom és edzőtársam is. Az irányzatot, a haladási irányt egyértelműen ő szabja meg vezetőedzőként, de mindig kikéri a mi véleményünket is.

Van-e egy olyan történeted, ami számodra igazán emlékezetes?

Az igazán emlékezetes dolgok a tanítványaimhoz kötődnek. Nagyon büszke vagyok azokra, akik nálam kezdték bontogatni a szárnyaikat, és most szép eredményeket érnek el. Kiemelhetem például Hoffmann Rékát, Ébner Kristófot továbbá van pár srác, akik nálam kezdték és most Budapesten nagyon jó eredményeket érnek el. Nagyon jó érzés látni a sikereiket.

Van-e hobbid a szabadidődben?

Egy jó darabig az ironman sporttal foglalkoztam, és abból megmaradt a bicikli szeretete. Nagyon sokat biciklizek, legalábbis amikor az egészségem engedi.

Van-e példaképed?

A magyar ökölvívásban egyértelműen Alvics Gyula, Erdei Zsolt, Kovács István voltak azok, akikre mindig is felnéztem. Mellette fiatal koromban Balzsay Károly pályafutását követtem nagyon nagy tisztelettel és figyelemmel.