A korabeli források említenek első hazai meccset is, de – az eddigi kutatások alapján – a nyár utolsó napján léptek pályára kezdésként a pécsi játékosok, a szomszédos Barcson, vagyis idegenben. Annak a mérkőzésnek lehetett részese a feljegyzések szerint Peics, Wallach, Sipszi, Gyulai, valamint Gede. A csapatnév még P.V.S.C.-ként jelent meg, bár amúgy, az idők során akadt abból legkevesebb tízféle. Az első gól viszont Peics nevéhez köthető. A pécsiek kihagytak egy 11-est, a végeredmény pedig 1:1-lett. Ezzel a dolog eldőlt, attól kezdve kergetik a bőrlabdát a fekete-fehér mezben szereplő játékosok.

Az első kapuvédőként Büchlert tisztelhetjük, sajnos az utónevek közlésében az újságok nem jeleskedtek. De a Dunántúl című akkori napilap alapján a hálóőr a város legjobb kapuvédőjévé válhatott, ám csupán sokkal több tréning árán.

Berlinben, 1936-ban rendezték a nyári olimpiai játékokat. Oda kijutott az akkoriban még szigorúan amatőr alapon működő magyar olimpiai válogatott is. Annak lehetett tagja Bérczes András. Őt eredetileg Bendekovicsnak hívták, abból magyarosított. A németországi tornán a mieinknek csak egy meccs jutott, azon a lengyelek ellen simán kikaptak. De Bérczes egy darabig a pályán lehetett. Sajnos, a második játékrészben megsérült, ezért rövidre sikeredett számára az ötkarikás kaland. Mindegy, ott küzdhetett, ma is büszkék vagyunk a teljesítményére!

A nemzeti válogatottba a PVSK-ból egy sportember került be futballistaként. Mindez 1947. június 29-én esett meg, Belgrádban, Jugoszláviával szemben. A Pécset Vezér (Werner) Antal képviselte, érdekességként fontos megjegyezni, az NB II-ből hívták be a Balkán-kupa összecsapására. Nem vallott szégyent, ráadásul Magyarország 2:3-ra győzött.

Kuriózumként érdemes lejegyezni, miszerint a dombóvári születésű, később az Aranycsapattal olimpiát nyerő, világbajnoki ezüstérmes Buzánszky Jenő is kapott szerepet a PVSK-ban 1946–1947-ben, még mielőtt Dorogra igazolt volna. Távozásaként több ok is felmerült, nem mellékesen a politikai szál sem zárható ki a témával kapcsolatban. Ugyanis ekkor voltak a B-listázások, Buzánszky elvesztette a pécsi állását a vasúton.

PVSK története során három alkalommal vehetett részt a magyar NB I-ben. Mindannyiszor csupán egyetlen évadra szólt a belépési engedély, mégis emlékezetes pillanatok voltak, Első ízben az 1945–1946-os, hosszú, rengeteg csapatos, több fejezetben megrendezett bajnoki küzdelmek során került az élvonalba a Pécsi VSK. A háború után figyelembe vették a korábbi mezőnyt, osztályozókat szintúgy rendeztek, illetve az eredmények alapján is hívtak meg klubokat az újrakezdésre. Végül a PVSK kihullott, igaz, csak nagyon kevésen múlott az, hogy alsóbb osztályba „bukott”.

Az 1951-es évben, amikor még tavaszi-őszi rendszerben bonyolították le a sorozatokat, a PVSK megnyerte az egyik második osztályt, amiből összesen négy létezett. Ezért jöhetett több osztályozós erőpróba, majd a végén a jutalom a feljebblépés lett. Mindez azonban kizárólag egy évadra vonatkozott, nem sikerült gyökeret verni az NB I-ben.

Az 1979–1980-as évad az eddigi utolsó legnagyobb siker szezonja volt. Előtte a csapat az NB III-ban, azt követően pedig az NB II-ben nyert bajnoki címet, mire következhetett az elit mezőnye. A felemelkedés azonban túlságosan gyorsra sikeredett, azt nem követte párhuzamosan a megerősödés. De azért a ’79-es őszön, a Ferencváros 3–1-es legyőzése hazai pályán hatalmas fegyverténynek számított.

Attól kezdve a Pécsi VSK a hazai futballban megfordult az NB II-ben, NB III-ban, megyei I. osztályban, megyei I/B-ben. A besorolások gyakran változtak, néha bizony a megnevezésből sem derült ki elsőre, hol található a csoport a honi rendszerben.

2018-ban elbontották az 1952-ben épült legendás betonkaréjt az egykoron 20 000-nél több néző befogadására alkalmas stadionban. A helyére 800 főt befogadó lelátó és egy új pálya épül, ennek kivitetlezését 2021. április 9-én kezdték el, a várható átadás 2022 őszén lesz. Ami azért is fontos, mert magában hordozza az újjáélesedés, a felkapaszkodás zálogát. Mivel jelen pillanatban a focicsapat a Baranya megyei I.-osztály szereplője, aminél a hagyományok jóval többre köteleznék az utódokat.