Az 1979/80-as bajnokságban NB I-ben szerepelt PVSK-focicsapat edzője volt. A nagy mérkőzések, nagy csaták emlékei mára már patinás tudássá nemesedtek, higgadt tanácsokkal átadható ismeretekké váltak. A vele készült interjúból az is kiderül, elég-e ma az, ha valaki tesz a hétköznapokban szeretett sportágáért, vagy kell még valami, talán első nekifutásra nem is megfogalmazható dolog, valami plusz, amit úgy hívnak szenvedély. A „PVSK Aranygyűrű„ kitüntetettjéhez több évtizednyi barátság fűz, ennek okán természetesen tegeződünk.

Akkor most egy új szakasz kezdődik az életedben, vagy csak folytatódik valami, amit már egyszer csináltál itt az egyesületnél?

- Czerpán István elnök úr felkért a feladatra, csak egy pillanatig gondolkodtam, hiszen valamikor a 90-es évek elején már voltam itt szakosztályvezető. Nálam a PVSK az első, ha kell, bármit megcsinálok, akár a szertárosi feladatokat is elvállalom, mert nekem ez az egyesület sok örömet szerzett, és életem legszebb és legeredményesebb szakaszát itt töltöttem.

Mi lesz pontosan a feladatod?

- Tulajdonképpen nagyon sok minden, hiszen ez a munka a játékos idehozalatán keresztül a folyamatos szervezési munkán át, egészen a pénzügyi helyzet áttekintéséig, sok mindenről szól. Bár van egy munkaköri leírásom, de azt tartalommal majd a közeljövőben fogjuk közösen megtölteni.

A szakosztálynak eddig nem volt vezetője, ez rossz is meg jó is, abból a szempontból rossz, hogy nincs egy lefektetett, kitaposott irány, viszont éppen az a jó ebben, hogy Te indíthatod el az új folyamatokat.

- Ez pontosan így van. De egyet ne feledjünk, 15-20 éve mások voltak a körülmények. Akkor az egyetlen, ma úgy mondanánk szponzor volt, a MÁV. A játékosok több mint fele a vasúton dolgozott, ha kellett, délelőtt is lehetett edzést tartani. Ma más a helyzet, az amatőr fociban a játékosok nagy része késő délutánig dolgozik, vagy tanul, és ez némileg megszabja a kereteket.

Összehozható-e a mai fociban a logisztikai és szakmai feladatkör, hiszen Te most a szakmai oldalhoz is hozzáteheted tapasztalatodat.

- Ez még egy szép feladat lesz, eddig az utánpótlásban dolgoztam, a fiatalok munkáját felügyeltem, de mostantól a felnőtt csapat is hozzám tartozik, úgy érzem a felhalmozott szakmai tudásommal, és a sok évtizedes tapasztalatommal e téren is tudom segíteni a munkát. Meggyőződésem, hogy ezt a két feladatot, lehet, és szükségszerűen együtt is kell csinálni. Ha valaki szereti az egyesületét, mindent megtesz érte. Még nagyon a munka elején vagyunk, én is tájékozódom, tanácskozok az edzőkkel, és ha elkezdődik a felkészülés, megpróbálunk egységes alapelveket lefektetni

Valahol azt mondtad, hogy mint annyi más területén az életnek, a fociban is legfontosabb a tervezés. A mai változó világban mennyi időre lehet előre tervezni?

- Ez a legfontosabb ars poétikám. Lépésről-lépésre meg kell tervezni a feladatokat, hogy honnét-hová akarsz eljutni. És aszerint kell lépésről-lépésre, egyre feljebb haladni. Fontos, hogy mind az öltözőben, mind az edzéseken és a fejekben is rendnek kell lennie. Baróti Lajos bácsi azt mondta, ha rend van egy csapatnál, az 10-12-nél több pontot jelent szezononként.

Én két évre tudok most előre gondolkodni, és ezzel együtt terveket készíteni. Itt kiválóak már most a körülmények, és lesz egy olyan stadion, amely a megyében, de lehet, hogy országosan is az egyik legkorszerűbb lesz. Ide kell tehát egy jó csapat, amely rövidesen magasabb osztályba kerül. Kimondom, maximalista vagyok, nem tudok másban gondolkodni, csak az első helyben, és ha csak jövőre lesz meg a bajnoki cím, az sem lesz nagy baj.