- Amikor Czerpán István elnök úr felkérte, hogy lássa el a labdarúgó szakosztályunk felügyeletét, akkor erre számított?

- Harmadik éve vagyok itt, a felnőtt csapat felügyelete nem tartozott a felügyeletem alá, kimondottan csak az utánpótlással foglalkoztam. Nyártól ez most kiszélesedett azzal, hogy immáron az első csapatra is ügyelek. Most is, mint minden évben, azt vártuk és várjuk, hogy végre felkerülhessünk, kimondott cél az első hely megszerzése. Ennek a bajnokságnak is így vágtunk neki, hiszen épül itt egy csodálatos stadion, elvárt lenne, hogy labdarúgóink ehhez méltó képpen szerepeljenek. A célunk elérése érdekében a nyári szünetben a szakmai stábot kicseréltük, egy fiatal, agilis edzővel, Tóth Mátéval vágtunk neki az új szezonnak, valamint három meghatározónak szánt játékost is igazoltunk.

- Aztán, sajnos, másként alakultak a dolgok.

- Sajnos igen. Nem kezdtünk rosszul, hiszen az első három meccset megnyertük, de jöttek a sérülések, több alapemberünk is hosszabb távra kidőlt. Kezdett kiütközni mennyire hiányzik az időközben eligazolt Dienes András a védelemből, és az öltözőből egyaránt, hiszen ő volt az akire a fiatalabb játékosok felnéztek. Kezdő kapusunk Pálfi Áron is megsérült. Öröm az ürömben, hogy így versenyhelyzet alakult ki a kapusposzton a két nagyon tehetséges fiatal kapusunk között. Mindketten szépen teljesítettek, ennek a versenyhelyzetnek köszönhető, hogy a tizenhét éves Győri Márk, a szezon végére remek formába lendült. Hosszú időre kiesett alapemberünk Turi Tamás is. A sok meghatározó játékos hiányát nem bírta el fiatal csapatunk. Már a tavaszi szezonban is lehetőséget kaptak az első csapatnál U17-es ésU19-es játékosaink, akik mostanra már meghatározó játékosai lettek a gárdának, de be kell lássuk, hogy számukra még korai célként kitűzni a feljutást az NB III-ba. Bátran kijelenthetjük, hogy az a tény, hogy utánpótlás szinten ilyen jól állunk, meghozza majd a hasznát.

- Akkor az utánpótlásról. A PVSK híresen jó az utánpótlásnevelésben. Hogy állunk most ezen a fronton?

- Nyugodtan mondhatjuk, hogy jól állunk, létszám és létesítmény gondjaink sincsenek. A PVSK filozófiájához mindig is hozzátartozott, hogy egyetlen sportolni vágyó gyermeket nem küldünk el. Ha végig nézzük a csapatokat az ovifocitól elkezdve az U19-ig, megállapítható, hogy létszámhiánnyal sehol nem küszködünk, sőt több korosztályban kettő, de van olyan is, például az U7-es korosztály, ahol három csapattal szerepelünk. A Bozsik korosztályban minden tornán és fesztiválon részt vettünk, sokszor az előírtnál több csapattal is. A nagypályás korosztályokban folyó munka eredményességét az bizonyítja, hogy U17-es és U19-es csapatainkból többen rendszeresen lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. A fiatalabb korosztályoknál például az U14-es csapatnál mindig problémát jelent az átállás. Ők elhagyják a kisebb pályát és nagypályán folytatják tovább a labdarúgást, itt mindig akadnak apróbb gondok. De itt még az eredmény nem is igazán számít, a lényeg az, hogy megtartsuk a gyerekeket, szerettessük meg velük a labdarúgást és tanítsuk meg őket futballozni. Eredményesség szempontjából U14-es csapatunk a második a táblázaton pontazonossággal, rosszabb gólkülönbséggel. Az U15-ös együttesünk kiemelt bajnokságban játszik, ők tizenkettedikek a tabellán, tőlük nagyjából ezt vártuk, hiszen egy nagyon erős mezőnyben szerepelnek. Az U17-es fiúk szintén bajnokaspiránsok, jelenleg harmadikok a táblázaton egy mérkőzéssel kevesebbet játszva. Tavaly ebben a korosztályban bajnokságot nyertünk, jó lenne ezt idén megismételni. U19-es csapatunk ötödik, szintén egy mérkőzéssel kevesebbet játszva, de nem ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy mennyi játékost adtunk az első csapatnak. Ahogy korábban is mondtam, hosszabb távon ez biztosan meghozza majd a hasznát.

-Igen, de ezeket a tehetségeket itt is kéne tartani…

- Sokkal könnyebb lenne, ha legalább NB III-ban játszanánk. Akkor azért könnyebb lenne versengeni a környékbeli nagyobb klubokkal. A tehetségein kétség kívül megvannak. Tény, a környékbeli konkurens klubok jelenleg többet tudnak ígérni, ezért lenne jó legalább az NB III.

- Ön volt már szakosztályvezető a PVSK labdarúgó csapatánál a 90-es években. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megkérdezhetjük, mi a különbség az akkori fiatalok és a mostaniak között.

- Eleve más a helyzet, itt Pécsett most sokkal nagyobb a konkurencia, a választható egyesületek és sportágak számát tekintve egyaránt. Sokkal nagyobb lett a verseny a gyerekekért. Általában nyolc, tíz éves korukig el is dőlnek a dolgok, ha addig nem tudjuk őket megtartani utána már nem igen lesz belőlük futballista. Akkor tudjuk itt tartani őket, ha addig sikerül velük megszerettetni a játékot. A mostani srácokkal azért kicsit nehezebb. Nem mondanám, hogy nem akarnak, de az a „csakazértis megmutatom” érzés mintha hiányozna belőlük, szeretik kicsit a dolgok könnyebbik végét megfogni.

- Említette, hogy nagy a konkurencia, viszont a PVSK-nál nincsenek létszámgondok. Mi a titok, hogy lehet becsalogatni, majd itt tartani a gyerekeket?

- Nagyon fontos az edző személyisége, a gyereknek és a szülőnek is el kell fogadnia, sőt fel kell, hogy nézzen rá. A másik fontos tényező az infrastruktúra, épül a stadion , aki itt elmegy a sportközpontunk előtt, az láthatja, hogy micsoda fejlesztés zajlik itt nálunk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha elkészül az új stadion, minden feltétel adott lesz a minőségi sportoláshoz, huszonegyedik századi szinten. Ez egy óriási plusz ahhoz, hogy minket válasszanak a gyerekek. A személyi feltételeken van még mit javítani, olyan edzőre van szükségünk, akikre tényleg felnéznek a gyerekek, akik valóban képesek arra, hogy a tudásukat átadják. Meggyőződésem, hogy tíz, tizenegyéves korú gyerekeknek elsősorban nem is edzőre, sokkal inkább pedagógusra van szűksége. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a PVSK-nál négy pedagógus dolgozik ebben a korosztályban, de a többiek sem azzal a habitussal rendelkeznek, hogy az akár a legérzékenyebb gyermek lelki világát sértse.

- Lassan két éve már, hogy kénytelenek vagyunk együtt élni a járvánnyal. Hullámok sorra váltják egymást. Hogy befolyásolta a pandémia a PVSK labdarúgó szakosztályának életét?

-Azt kell, hogy mondjam, Czerpán István elnök úr nagyon komolyan veszi a helyzetet, ennek köszönhetően sikerült nagyobb gond nélkül átvészelnünk a COVID világjárvány hatásait. Nálunk nem sok gyerek lett beteg. Sajnos a futballban a távoktatás nagyon nehéz, mégsem mondhatjuk a panelban lakó gyereknek, hogy „rúgd a falat fiam, fuss helyben” és dübörögj a szomszédnak. Ráadásul a labdarúgás nem egyéni sportág, ez csapatsport ahol a fejlődés úgy érhető el, ha a csapat tagjai együtt dolgoznak. Egyéni sportágat űző sportolók esetében ez sokkal könnyebb. Bizonyára azért mi is előrébb tartanánk, ha nem lett volna ez a helyzet, de nincs mit tenni, ezzel a helyzettel kell együtt élni. Leginkább a teremben edző kiscsoportoknál jelent ez akadályt, december elején sajnos nem tudtunk megrendezni két teremtornát az U9-es és az U11-es korosztály számára. Ezeket a tervek szerint januárban pótoljuk.

- Hatalmas építkezés zajlik itt a háttérben, ahogyan azt a szlogenünk is mondja, elsősorban a jövőnek. Ha előre tekintünk néhány évet, lesz-e, lehet-e újra NB-s, és nem NB III-as labdarúgó csapata a PVSK-nak?

- Abban a szerencsés helyzeteben vagyok, hogy ha kinézek, az irodánk ablakán éppen rálátok az építkezésre. Mostanában azt látom, hogy egyre több ember szorgoskodik a területen. Azt gondolom, hogy itt a PVSK-nál a tárgyi feltétel messze túlnő, még akár az NB II-n is. Ha a stadion elkészül és a Verseny utca 13-ban lévő pályák fejlesztése is megvalósul, itt olyan állapotok lesznek, amire hosszú évek, évtizedek óta vártunk. Ez az év még az átmeneti időszakhoz jegyében telik. Nem lehet egyszerre több grádicsot előre lépni, először az NB III-as indulás jogát kell megszereznünk, hiszen már tíz vagy tizenegy éve itt vagyunk a megyebajnokságban, éppen ideje lenne már osztályt váltani. Sajnos, úgy tűnik, hogy az idei év is elszállt, -persze nem mindegy, hogy hetedikek leszünk, vagy esetleg harmadikok,- a bajnokságból hátralévő időszakot arra kell felhasználnunk, hogy a következő időszakra felkészítsük a csapatot. Meg kell néznünk mely posztokra kell elsősorban igazolni, persze ha azt a posztot be tudja tölteni jövőre egy még utánpótlás korú játékos, akkor arra a helyre nem kell külsős játékos. Ez illeszkedik a filozófiánkba is, hiszen az a cél, hogy elsősorban a saját nevelésű játékosoknak biztosítsunk lehetőséget. A bajnokságból visszalevő fél évet erre kell felhasználni, a szakmai stábnak lesz a feladata, hogy megvizsgálja a helyzetet és okosan, elsősorban a hiányposztokra igazolva olyan csapatot alakítson ki, amely képes hőn áhított cél, az NB III- megvalósítására.

Rónai István Születési hely és idő: Magyarszék, 1944. augusztus 4. (77 éves) Poszt: középpályás 175 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt és 21 gólt szerzett. Első osztályú csapatok játékosként: 1962-1965 Komlói Bányász 1966-1973 Pécsi Dózsa 1973-1974 PMSC Első osztályú csapatok edzőként: 1979-1980 PVSK 1982-1983 ZTE 1983-1985 PMSC 1988-1989 ZTE

„PVSK aranygyűrű” kitüntetett.

Kapcsolódó hírek