Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született a ma már Dombóvárhoz tartozó Újdombóváron. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett 49-szeres magyar válogatott labdarúgó, pályafutását 1938-ban, 13 éves korában kezdte Dombóváron. 1943 és 1947 között MÁV dolgozó, majd 1947–1978 között a Dorogi Szénbányák munkatársa volt.

A PVSK-hoz 21 évesen, 1946-ban igazolt, labdarúgó csapatunk ekkor esett ki az NB I-ből. Buzánszky Jenő centert játszott, és fél évet futballozott nálunk, edzője Szabó Petár volt.

Ezzel kapcsolatban egy interjúban a következőket mondta el:

Pécsett volt a MÁV Igazgatóság, eljöttek értem, és mivel Pécsnek is volt vasutas csapata, és felajánlották, hogyha átmegyek Pécsre a PVSK-ba focizni, akkor fölvesznek a tanfolyamra. Azt gondoltam, hogyha előre akarok lépni, akkor ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki, mert lehet, hogy jövőre már nem lesz még egy ilyen helyzet.

Buzánszky Jenő később többször is köszönetet mondott a PVSK-nak, ahonnan a válogatottsága is indult.

Helsinkiben az olimpián,1952-ben aranyérmes lett, 1953-ban Londonban játszott az „Évszázad Mérkőzésén”, 1954-ben pedig részt vett a berni világbajnoki döntőn is. 1950 és 1956 között 274 bajnoki, és 49 válogatott mérkőzésen szerepelt.

Aktív labdarúgó pályafutása után a Testnevelési Főiskola Szakedzői tagozatán szerzett diplomát, és edzőként, valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozott Dorogon. Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott, míg sportvezetőként a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányította. Tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1996-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották.

2015. január 11-én hunyt el az esztergomi kórházban, az Aranycsapat tagjai közül utolsóként. Buzánszky Jenő labdarúgót, 2009-ben a PVSK vezetősége az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.