Ha valaki reggel kinézett az ablakon, már lehetett látni, hogy ha lesz mérkőzés, akkor sem nyári pólóba kell ma meccsre menni. Ezután tíz óra magasságában rázendített a sűrű ködben szitáló eső mellett az egyre erőteljesebben hulló hó is.

Elindultak a telefonok, a Szövetségbe, majd Villányba, és egymás között is, hiszen e sorok írója is, három másik résztvevővel, ment volna ebben az évben utolsó találkozónkra. A Szövetség illetékesei azt mondták, ha a csapatok megállapodnak egy új időpontban, nem kell most játszani, de ezt 10-ig el kell dönteni. Villányból tíz óra után azt a tájékoztatást kaptuk, nincs nagy hó, ami van gyorsan letakarítják, és kezdődhet a vízi-csata.

Mivel a határidőig úgy nézett ki, lehet játszani, ezért a csapat 11-kor elindult, mi is négyen, 12-kor, de egy parkolóban leálltunk, arra vártunk, lesz-e meccs. Most már az a helyzet állt elő, hogy a helyszínen a játékvezető dönti majd el, alkalmas-e a pálya a találkozó lejátszására, miközben a két csapat már megegyezett egy új időpontban.

Ráadásul 11 óra után, az érkező hírek alapján, Villányban rosszabb volt a helyzet, mint Pécsett. A játékvezető végül döntött, a pályán nem lehet játszani ezen a napon. A mérkőzést tavasszal játszák le a csapatok, a PVSK hetedik helyen zárta a szezont.

Mi négyen jobban jártunk, mert a kertvárosi bevásárló központ parkolójában várva a híreket, elméletben jól megbeszéltük a foci mai helyzetének néhány szeletét.