Élete egybe forrt a pécsi labdarúgással, játékosként és edzőként is sok helyen megfordult, de igazán a PVSK-ban, nagy sikereinek helyszínén érzi otthon magát. Irányításával a PVSK a harmad, majd ezt követőleg a másodosztály megnyerésével jutott az élvonalba, ezzel a klub focitörténetének legfényesebb sikereit érte el. Számos kitérő után útja mindig visszavezetett a Vasúthoz, ma 78 esztendősen is aktívan dolgozik a PVSK labdarúgó szakosztályában.

Rónai István 1944. augusztus 4-én, Magyarszéken született. Itt kezdte labdarúgó-pályafutását, 15 évesen korengedménnyel játszott a helyi megye II-es csapatban, amely megnyerte a bajnokságot és felkerült a megye I-be. Később edzőként különböző klubokban is sikeresen tevékenykedett.

Érdekesség, hogy 1962. november 4-én játszott először az NB I-ben, azon a napon, amikor 1970-ben, a Newcastle ellen továbbjutott a Pécsi Dózsa a Vásárvárosok Kupája következő fordulójába. A Pécsi Labdarúgás Napja is erről a nevezetes napról kapta nevét.

A díjról és a pályafutásáról Rónai István a következőket mondta. – Nagy megtiszteltetés ez a díj számomra, hiszen egy több mint hatvan esztendős sportpályafutás elismerése. Nagyon fontosnak tartom a pályán játékosként elért eredményeimet, de igazából edzőnek tartom magam. Sok klubnál megfordultam, de a 60 év jelentős részét itt Baranyában töltöttem, azon belül is több mint 25 esztendőt a PVSK-ban.

Nagyon sok labdarúgó program születésénél is jelen voltam, a Bozsik programban, az edzőképzésben, de még az öregfiú bajnokság megszervezésében is részt vettem. De a legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy a PVSK csapatával az Nb III-ból az Nb II-be, majd onnét egyből, az akkor nagyon erős első osztályba jutottunk. Az 1979–80-as Nb I-es bajnoki évben a javarészt az Nb III-ban diadalmaskodó játékosokra épülő, több akkori nagycsapatot megverő együttes erőn felüli teljesítménye a szakma és a közönség elismerését egyaránt kivívta.

Mindig eszembe jutnak Széchenyi István szavai, miszerint tiszteld a múltat, hogy értsd a jelent és munkálkodhass a jövőn. Eszerint próbáltam és próbálom élni az életemet most is, és szeretnék visszaadni valamit abból, amit a labdarúgástól kaptam.

Rónai Istvánnal tavaly készült portré beszélgetésünket alább megtekinthetik.