Azért írtam, hogy a labdarúgásért, és nem a labdarúgásban, mert nála mindig a foci ügye volt az első, bárhol dolgozott is. Ma a PVSK utánpótlásban kamatoztatja több évtizeden keresztül felhalmozódott tudását. Vele sok interjút, beszélgetést készítettem, ismerem véleményét, és a tényeken alapuló értékrendjét, amelyet a fociról kialakított. Igazi csapatjátékos, amelynek kibontakoztatására most is lesz alkalma. Tőle azt is megkérdeztem, kialakult-e már valamilyen munkamegosztás a csapat tagjai között. - Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy a labdarúgás, és benne az utánpótlás nevelés, közös ügy. Itt most lesz alkalmunk a két kiváló kollégámmal együtt, hogy ezt bizonyítsuk. Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal, azzal a kiegészítéssel, hogy a felfedezett tehetségeket meg kell tudni tartani. A feladatok még teljesen nem tisztázódtak, de egy biztos, nagyon fontos, hogy a játékrendszereket ismerjék a gyerekek, minél többet, és az sem rossz, ha a felmenő rendszer mintázza az első csapat játékrendjét. Bővebben, ha az első csapat 4 – 4 - 2 játszik, az alsóbb korcsoportban is lehet ezt megismertetni a játékosokkal. Hogy ezeket a feladatokat precízen meg tudják csinálni a gyerekek, nagyon fontosnak tartom azt, hogy egyéni képzéseken vegyenek részt. Sok tehetség van ma is, csak a felfedezésük mellett, nevelni is kell a sportolókat. Ehhez nagyon jó kapcsolat kell a szülőkkel, iskolákkal, illetve a sajtóval is. Ugyanis azt vallom, nem elég jól dolgozni, de az eredményeket tálalni is kell a helyi és az országos médiumokban. Több megbeszélés lesz még a hármas közösségünkben, meg természetesen a többi edzővel is, én minden erőmmel azon dolgozom, hogy legalább olyan szintű munka legyen a PVSK-ban, mint amilyen létesítmény épül a Verseny utcában.- fejezte be Rónai István

Nyilas László