- Hogyan lettél elkötelezettje a PVSK Labdarúgó szakosztályának?
-- Több mint 10 éve kerültem kapcsolatba a PVSK Labdarúgó Utánpótlásával a középső fiam révén, később a kisebbik fiam is megpróbálkozott a labdarúgással a PVSK-nál. Mint szülő kezdettől fogva igyekeztem támogatni a labdarúgó utánpótlást, pénzzel, felszereléssel, díjakkal, szervezési munkával stb. Sajnos ma már egyik fiam sem űzi versenyszerűen a focit, de én itt ragadtam a PVSK-nál, amit eddig nem bántam meg, sőt büszke vagyok erre.
Nem sokkal később tagja lettem a Labdarúgó utánpótlás elnökségének, a PVSK Labdarúgó Utánpótlásért Alapítvány Kuratóriumának tagja, majd elnöke is lettem. 2008-ban a PVSK Labdarúgó Kft. felnőtt csapatánál kialakult anyagi és morális problémák rendezése érdekében Czerpán István Elnök Úr, és Erdős Tibor labdarúgó utánpótlás szakosztályvezető megkeresésére és felkérésére kezdetben anyagilag támogattam a felnőtt csapat működését, majd egy év múlva a félreállt korábbi egyik tulajdonos üzletrészének átvételével tulajdonosává váltam a PVSK Labdarúgó Kft.-nek, amelynek a mai napig is ügyvezetője vagyok. Kezdetben kizárólag a labdarúgó utánpótlás munkáját igyekeztem támogatni, majd később a felnőtt csapatnál is próbáltam a lehetőségeim szerint segíteni az anyagi és egyéb problémák megoldásában.

- Úgy tudom, Te is fociztál?
-- Igen, magam is labdarúgó voltam, közel 10 éven át a 1967-1977 között a Pécsi Sportiskolában, a PMSC-ben, majd a továbbtanulás mellett letéve a voksomat a versenyszerű labdarúgást abbahagytam és 1995-ig a kispályás bajnokságokban vettem részt, amikor is egy térd ízületi kopás miatt végleg fel kellett hagynom a labdarúgás űzésével.

- Köztudott, hogy Te jelenleg a civil életben is jelentős pozíciót töltesz be…
-- Egyéni vállalkozóként 1997 január 01- óta, és 1980-tól folyamatosan (több, mint 34 éve!) a kéményseprő és kapcsolódó tüzeléstechnikai szolgáltatásokat szervezem, irányítom Pécsett és Baranya megyében, e mellett ellátom a szakma országos érdekképviseletét is, mint a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének elnöke.

- Egyetértesz a bevezetőben említett megállapítások valamelyikével?
-- Egyértelműen az utóbbival. Úgy érzem, a labdarúgás bármely szintjén nincs más lehetőség, csak a gyerekekkel váló tudatos foglalkozás. Ez már nagyon sokszor jó eredményeket hozott sok csapatnak, az más kérdés, felnőtt korban miként bánunk tehetségeinkkel. Mikor és hova engedjük el őket, hogy versenyeztetjük stb.
A PVSK-nál az első csapatban 17-19 éves saját nevelésű játékosaink játszanak a Megye I. osztályban. Nálunk a hangulat baráti, mondhatni családias, ahol egyet akar szülő, gyerek, edző és a szakvezetés. A gyerekeink segítenek a tőlük fiatalabbak edzésein, eljárnak mérkőzéseikre, és odafigyelnek a kicsikre. Csak így lehet előre lépni.

- A múlt kötelez, itt nagyon jó foci volt, NB I-es. A hagyományok mentén mikor határoztátok el, hogy saját erőből kell megújítani a PVSK focit?
-- Lényegében 2009 nyarán, bár akkor még a Szentlőrinccel kötöttünk egy megállapodást közös NB III-as csapat indításáról. A PVSK azonban megnyerte a Megye I/B-és bajnokságot, így sem anyagilag, sem a játékos állomány miatt nem volt tovább tartható a megállapodás. Gondoljuk csak el, a felsőbb osztályban kötelező számú ifi, serdülő csapatokat kell indítani, őket utaztatni, versenyeztetni kell stb. Hozzáteszem, a Szentlőrinccel megmaradt a baráti kapcsolat.

- Milyen célokat fogalmaztak meg a 2014-15-ös bajnoki évre?
-- Ebben az évben az elvárás és talán a reális minimális cél a hatba kerülés. Az ismert erőviszonyok alapján, úgy gondolom, ezzel nem rakunk nagy terhet a csapat fiatal tagjaira. Túri Zsolt személyében sikerült egy fiatal, ambiciózus edzőt találnunk, aki hasonlóan gondolkodik az elérendő célokról. A legfontosabb, hogy minden gyerek érezze, hogy a PVSK-ban focizni, az több egy játéknál, az dicsőség, és egyre inkább az is lesz.

- És a távolabbi tervek?
-- Jó lenne talán egy-két év múlva lesz is realitása, visszakerülni és megkapaszkodni az NB III.-ban. Ehhez sok minden már most adott. A háttér, az edzők, akik kiváló pedagógiai érzékkel, és nagy odafigyeléssel irányítják a felnőtt és az utánpótlás csapatokat, és választják ki a tehetségeket, adnak nekik bizonyítási lehetőséget.

- Ha feljebb lépnek, megváltoznak az elvárások, hogy csak egyet mondjak, például lehetnek, lesznek profik a csapatban, felkészültek erre?
-- Ha ez bekövetkezik, minden PVSK focirajongót biztosíthatok, előteremtjük a szükséges eszközöket. Most senki nem kap pénzt, azért mert itt játszik. Addig csak azt mondhatom, én magam több évtizede a kéményseprő szakmában dolgozom, remélem a meglévő tudás mellett ez a tény a szerencsét is elhozza a fiúknak.

- Mely eredményekre vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
-- Legnagyobb sikernek azt tartom, hogy a 2009-ben bekövetkezett NB III.-ból való visszalépést a megye I/B bajnokságba egyből a bajnokság megnyerése követte, többségében fiatal, mondhatnánk ifista, saját nevelésű gyerekekkel, igaz 4-5 rutinos játékos segítségével. Majd ezt követte a megyei első osztályban elért 5. helyezés, ami szintén sikernek számított.
Másik nagy sikerünk a Magyar Kupában a legjobb 32 közé kerülés volt az elmúlt években, ahol is a Honvédtól szenvedtünk el egy ránk nézve nagyon hízelgő 4:1-es vereséget, de így is mi vehettünk részt a legjobb megyei osztályú csapatok Sport M Kupa döntőjében, igaz, hogy ott vereséget szenvedtünk. Ez akkor is nagy sikere volt a PVSK Labdarúgó Kft. felnőtt csapatának, azért mert a csapat gerince saját-nevelésű fiatalokból állt.
Nem szabad azonban megfelejtkezni a PVSK Labdarúgó Kft. utánpótlás csapatainak sikereiről sem, hiszen ott is tiszta helytállást és eredményeket értünk el. Mindezekért köszönet a játékosoknak, edzőknek, vezetőknek, szurkolóknak és szülőknek.

- Mi a véleményed az első csapat helyezéséről, az őszi Megye I-es szereplésről?
-- A felnőtt csapat ugyan az elmúlt két bajnoki idényben kicsit gyengén szerepelt, de a jelenlegi bajnokságban mutatott játékkal és eredményekkel elégedettek lehetünk, de nyilván többet és többet szeretnénk elérni. A PVSK Tiszteletbeli Tagja kitüntetés pedig számomra azt jelenti, hogy szándékom és lehetőségeim szerint a jövőben is szívesen szolgálom a PVSK érdekeit, és bízom benne, hogy előbb vagy utóbb, de inkább előbb, lesz még NB III-as felnőtt labdarúgócsapata a PVSK-nak.

Nyilas László