44 és fél éves folyamatos munkaviszony után – 12 év a MÁV-nál, 32,5 év a pécsi Városházán – ment nyugdíjba. Most hobbiból elkészítette a PVSK labdarúgó csapat 1963-74 közti időszakának tényszerű összefoglalását, a száraz adatokat kiegészítve sok-sok fényképpel. Reméli, hogy ezzel hozzájárul a Pécsi Vasutas Sportkör 100. születésnapja alkalmából készülő könyv remélhető sikeréhez.

Mikor kezdtél sportolni, melyek voltak első egyesületeid, kik voltak az edzőid?

Rövid iskolai asztaliteniszezés után 1957-től a Pécsi Dózsa kölyökcsapatában kezdtem el focizni, majd az ifiben, egyszer az NB-I. tartalékban is védhettem. Pályafutásom során végig csak kapus poszton játszottam. A Dózsában az ismertebb edzőim-kapusedzőim Molnár József (Kazi bá), Lovig Károly, Kállay Lipót voltak. Kiöregedő ifi-kapusként Czibulka Mihály hívott a PVSK-ba. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre igaza lett, Danka Imre és Zengői Pista mellett még hosszú-hosszú évekig nem nagyon védhettem volna a Pécsi Dózsában. 1964 tavaszán védtem először, és 1974 nyarán utoljára a PVSK első csapatában, az NB II-ben, közben egy rövidebb ideig az NB III-ban is.

Kikkel játszottál együtt?

Az ismertebb játékosok közül a Dózsa ifiben Udvarácz, Fenyvesi, Németh, Borovácz, Freppán Miklós, Légrády, Tüske, Tölgyes, Konrád János voltak a játékostársaim. Nagyon jó csapat volt! A PVSK edzőit és játékosait szándékosan nem sorolom fel. A PVSK weblapján nemsokára közlésre kerülő dokumentum gyűjteményben több mint 80 névvel ellátott kis fotót lehet megtalálni a PVSK edzőiről, és játékosairól, s egy jelentős adattárat 11 éves időszak mérkőzéseinek csapatösszeállításairól, az újságírók véleményéről. Sőt az egykori játékostársak segítségével több fénykép is bekerülhetett a dolgozatba.

Mi késztetett arra, hogy e nem kevés időt igénylő munkát elvégezd?

Nehezen viseltem el, hogy az idő múlásával lassan eltűnnek emlékeimből az arcok, elfelejtem a neveket. Legalább magamnak el akartam készíteni egy egyszerű „tablócskát” képekkel, nevekkel. Aztán észrevettem, hogy pl. nem tudom, ki maradt ki az anyagból, idegesítő volt, hogy egy-egy játékosról nem tudtam képet szerezni, stb. Elkezdtem kigyűjteni az összeállításokat, s mindenkitől régi képeket kértem. A munka ma sem teljes. De valahol be kellett fejezni.

Tartod-e a kapcsolatot a régi játszótársakkal, egyáltalában van-e kapcsolatod a sporttal?

Sajnos keveset találkozunk, és akkor is legtöbbször a temetéseken. Egyre kevesebben vagyunk. A foci helyét pedig családunkban érthetően átvette a kosárlabda.

Mi a véleményed a mai labdarúgásról, kapusokról?

A mi időnkhöz viszonyítva a foci más lett. Azt hiszem nem rosszabb és nem jobb, mint régen, egyszerűen más. Én viszont nem nagyon szeretem ezt a másfajta focit. Úgy látom, a mai labdarúgás már nem a nézőért van, a mérvadó és a sokak által követendőnek ítélt csapatok a feltételezhető eredményességet tartják elsődlegesnek. Hogy mit jelent ez? E „követendő” csapatok óriási összegkért összevásárolt, ragyogó labdarúgókból állnak. Nagyon magas színvonalú védő munkát, sokérintős, labdatartós támadó játékot játszanak. Majd zseniális csatáraik egy pillanat alatt ritmust váltanak, s eldőlt a meccs. De mi van akkor, ha két olyan csapat találkozik, ahol a játékosok nem olyan képzettek, s hiányzik a zseniális csatár is? S ilyenkor mi történik a nézővel?

A kapusok helyzete is teljesen más, 11-ik mezőnyjátékosok lettek, így részükre pl. elengedhetetlen a jó rúgótechnika. A kapura lőtt labdák sokszor kiszámíthatatlanul „viselkednek”, a szabadrúgás-variációk egyre bonyolultabbak. Összességében a kapusok egyre kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Hogy mennyire más ma kapusnak lenni, mint régen? Csak akkor tudnám ezt megmondani, ha „élesben” védenék! De erre már nem kerül sor…

Reméljük példáját, sokan követik majd. hiszen a múlt bemutatása is hozzátehet valamit a jelen sikereihez, és utat mutathat a jövő felé is.

dr. Ábrahám István 1945. február 25-én, Zalaegerszegen született, jelenleg aktív nyugdíjas. Felesége, Dr. Palaczky Mária gyermek- és gyermekpszichiáter szakorvos. Mindkét lányuk kosárlabdázott. Ildikó (PVSK, NB I.) orvosi egyetemi tanulmányai érdekében fejezte be a versenysportot, Eszter klinikai szakpszichológus (PVSK NB I., Auburn Univesity Montgomery USA, PVSK NB I., PVSK-Dália, NB I. magyar bajnokcsapat tagja). Emellett mindketten többszörös utánpótlás és ifjúsági válogatottak voltak. Unokáik, Szamosi Amadea kosárlabdázó, PVSK NB I/B., PEAC-PÉCS NB I., University Duquesne Pittsburgh USA, többszörös utánpótlás, ifjúsági, Universiade, és 4-szeres felnőtt magyar válogatott. Szamosi Laura és Szamosi Viktória is tehetséges kosárlabdázó. Csizi Kolos, valamint Szamosi Benedek még nem foglakozik a sportággal, bár a kosárlabda szeretete bennük is megvan.

Nyilas László