Egy hihetetlenül gazdag sportkarrier lezárása okán készült ez az interjú. A sorokat lejegyző nehezen hiszi el, hogy nem látja többé mérnökien pontos keresztlabdáit, a szenvedélytől átitatott labdaszerzéseit, vagy a nagy érzelmi töltéssel lefolytatott vitáit a pályán. Vida István visszavonul, a kérdés viszont nyitva marad: befejezi-e a labdarúgást vagy csak rövid időre abbahagyja?

Mikor kezdted a labdarúgást?

- 1983-ban kezdtem el futballozni Siklóson. Posta Lajos bácsi, aki akkor ott volt utánpótlásedző, szerettette meg velem a futballt. Neki nagyon sokat köszönhetek. Pályafutásom során gyakorlatilag már minden poszton játszottam. Nagyon sok helyen megfordultam, különböző osztályokban. Amikor 2017-ben idekerültem, tisztában voltam vele, hogy milyen nagy múlttal és tradícióval rendelkező egyesületben játszhatok majd. Czerpán István elnök úrral való beszélgetés is meggyőzött, hogy komoly céljai voltak, és vannak a labdarúgó szakosztálynak. Természetesen az is vonzott, hogy részese lehettem a 100 éves évfordulóhoz kapcsolódó ünnepségsorozatnak 2019-ben.

A sok egyesületed közül hova helyezed a PVSK-t, és sikerült-e megvalósítani a céljaidat, amit kitűztél?

- A szép itt eltöltött négy év mindenképpen elől lesz majd az emlékeim között, hiszen itt a körülmények mellett a szakmai munka is magas szinten áll. A céljaimat, amely természetesen közös volt a csapat által kitűzöttekkel, nagy részben sikerült megvalósítani. Az idei év győzelmi sorozata, és a negyedik hely mindenképpen dicséretes, sajnos a dobogóra nem sikerült felkapaszkodni, ezért némi hiányérzetem van, de így is az utóbbi évtized legjobb helyezése volt az idei.

Ilyen idős korban miként tud az ember mindig topon maradni?

- Csak szavakban megfogalmazva, talán genetika, sérülésmentesség, akaraterő, fájdalomtűrés. Tudom és vallom is, hogy minden fejben dől el. Sokszor éreztem nagy fájdalmat mérkőzés közben, majd körülnéztem és azt mondtam,

ha a sok fiatal mellettem azt látja, hogy a Pilu feladja, akkor az nekem nagyon rosszul esett volna.

Szerencsére a súlyosabb sérülések elkerültek, talán jó izomzatom is van. Mivel szenvedélyesen szeretem ezt a játékot, a pályán kívül és az edzéseken is megtettem mindent a siker érdekében.

Te sok fiatal játékosnak, akik közül sokan a fiaid lehetnének, példakép vagy. Átérzed ennek a jelentőségét?

- Mindig igyekeztem segíteni a fiatalokat a pályán, vagy azon kívül is. Ha néha türelmetlenebb voltam velük, vagy hangosabban szóltam, az mindig abból adódott, hogy

számomra egy elfogadható eredmény létezik, a győzelem.

És ha valaki nem tesz meg mindent ennek érdekében, akkor nem állom meg, hogy ne tegyem szóvá.

A mai foci mennyire hasonlít a régi focira, vagy éppen miben különbözik attól?

- A labdarúgás mindig olyan, mint azok akik játsszák. Kétségkívül gyorsabb lett a játék, de azt is látom, hogy a sok tehetséges focista közül nem mindenki tesz meg mindent saját karrierje, és a csapat érdekében. Sok elszívó terület van, és a pénz sem mindig pozitív felhajtóerő. Talán az igazi nagy egyéniségek hiányoznak, minden szinten. Én nagyon sok jó játékossal futballoztam együtt, tudok különbséget tenni a jó és kevésbé jó játékos, a mai és a régi idők focija között. Mindkét korszaknak megvannak a hibái és az erényei is. Egy a fontos,

feltételek nélkül, alázattal kell szeretni ezt a játékot.

Miként emlékszel majd vissza az itt eltöltött négy esztendőre?

- Mindenképpen elől van a PVSK az eddigi klubjaim között. Nagy múltú, tradicionális egyesületben játszhattam négy évig. Szeretném megköszönni mindenkinek, edzőknek, vezetőknek, játékostársaimnak, és azoknak a szurkolóknak is, akik kilátogattak a mérkőzéseinkre. Talán én is segítettem abban, hogy a szakosztály rövid időn belül elérje a célját, a magasabb osztályt. Bár még legalább egy Magyarkupa-mérkőzésen pályára lépek, de az aktív játékot, legalább is egyelőre, most befejezem. Most úgy érzem, elfáradtam kicsit mentálisan és fizikailag is. Még nem tudom, mit fogok csinálni, szerencsére van civil foglakozásom, de az is lehet, hogy folytatom edzőként, és még az is előfordulhat, hogy egyszer visszatérek a pályára, de játékosként a megye I.-nél alacsonyabb osztályba már nem megyek. Az biztos, hogy a foci, amely immáron életem része lett, nagyon fog hiányozni, és a szenvedély, amíg élek megmarad a labdarúgás iránt.

Névjegy:

Név: Vida István

Becenév: Pilu

Születési hely, idő: Siklós, 1974.10.15.

Iskolák: Általános Iskola: Siklós, Pécs, 500-as Szakmunkásképző Intézet

Egyesületek, osztályok, ahol játszott: Siklós, Beremend NB II., NB III., Harkány NB III., Mohács, NB III, Dorog, NB I/B, Futsal, NB I. PVSK.