A meglehetősen rapszodikus teljesítményt nyújtó labdarúgó csapatunknak voltak jó és kevésbé jó meccsei, ezért így a vezetőedzővel, Tóth Mátéval készült beszélgetésben is több a kérdőjel, mint a mondatokat lezáró pont. Egy biztos, a jelenlegi helyezés nem elfogadható sem edzőnek, sem vezetőnek, és a szurkolóknak sem.

Amikor elkezdtünk a vezetőedzővel értékelni, már túl voltunk egy évzáró összejövetelen, ahol sok, nagyon kritikus hozzászólás is elhangzott a csapat őszi szereplésével kapcsolatban. - Én is nagyon elégedetlen és csalódott vagyok - kezdte az értékelését a vezetőedző. - Úgy gondolom, a kialakult nehéz helyzet miatt sem könnyű reálisan értékelni csapatunk teljesítményét. A legnagyobb gond a járvány volt, emellett betegségek, sérülések, eltiltások miatt sem tudtunk kétszer ugyanazzal a csapattal felállni a bajnokság során. Sok esetben meghatározó emberek hiányoztak, és ez nagyon megnehezítette a helyzetünket.

Ennek ellenére voltak olyan csapatrészek, amelyek jól működtek.

Igen, például a védelem, bár Fiáth Péter hiányzott néhányszor, nagyjából jól oldottuk meg a feladatot. Azért mondom, hogy megoldottuk, mert és is több mérkőzésen beszálltam, és megpróbáltam, talán tudtam is segíteni. De ez hosszútávon nem megoldás. Ki kell emelnem kapusunk, Győri Márk teljesítményét, aki nagyon sokszor bravúrok árán mentette meg kapunkat a góltól.Természetesen kell egy stabil, összeszokott védelem, mert anélkül a támadásépítés sem működik.

Ha a támadó játékot elemezzük, akkor látni kell, hogy Ndjodo Eduárdon kívül nincs igazi góllövőnk.

Ez pontosan így van. Gergye Danit igazoltuk ide csatárnak, őt azért hoztuk, mert nagyon gólerős volt az eddigi pályafutása során, vele nagyon jó kétékes játékot lehetett volna működtetni, de sajnos, ő egy sérülés miatt, korán és hosszú időre kiesett. Rácz Ervin és Kiss Krisztián, akikben szintén benne van a gól, nem szerepeltek mindig jól az elmúlt félévben. Tőlük sokkal többet vártam! Ndjodo magára maradt, küzdött, hajtott, de segítség nélkül nehéz. Így is elért, jórészt magának kiharcolva a helyzeteket, tíz gólt.

Azon kívül nagy probléma volt az is, hogy nincs vezéregyéniségünk, itt elsősorban a középpályára gondolok, aki meg tudná tartani a labdát, és pontosan oda tudja rúgni, ahova és akinek kell. Nem beszélve arról, hogy belülről, minden helyzetben tudja irányítani a csapatot. Talán Turi Tamás megoldás lett volna, de ő is megsérült, és több mérkőzést ki kellett hagynia.

Arra is rákérdeztünk, hogy milyen szempontok szerint történt a fiatalok beépítése a csapatba.

A PVSK-ban nagyon tehetséges fiatalok vannak, akiket folyamatosan be kell és be is lehet építeni. De ők még nem kész játékosok. A fő szempont a fokozatosság. Nyolc, kilenc fiatallal nem lehet meccseket nyerni, de sokszor volt kényszerű is ez a folyamat, a hiányzások miatt.

Mik a tanulságok, ha vannak, és érdemes-e nézegetni most a táblázatot.

Ki kell mondanom, a játékosok többségében nem volt meg kellő tűz, a küzdeni akarás. Sajnos, sokukból hiányzik a játék iránti alázat, és annak szeretetéből fakadó szenvedély. Heti öt edzéssel lényegesen többet kellene teljesíteni. Nem lebecsülve ellenfeleinket, de van csapat, település, ahol heti kettőt edzenek, majd idejönnek, és elvernek minket. Voltak olyan meccsek, ahol jobb volt az ellenfél, voltak döntetlenhez közeliek, de olyanok is, amelyeket jobb hozzáállással megnyerhettünk volna, de hiányzott valami plussz a játékunkból. Szerintem a mélypont a lovászhetényi találkozó volt, ahol a legjobban éreztem a fásultságot.

Sajnos, ki kell mondanunk, hogy képességbeli problémák is vannak. Manapság divatos arról beszélni, hogy működik-e a kémia a csapat és az edző között. Erre a válaszom az, ha mindenki kiteszi szívét, lelkét, edzéseken, és a mérkőzéseken is, akkor működik az a bizonyos kémia is. A játékosok testbeszéde is sokszor árulkodó volt. Persze a hetedik hely nem szép látvány, de még hátravan a tavasz, és most is azt mondom,

oda lehet érni a dobogóra.

Két játékost is megkérdeztünk arról, ők hogyan látják a saját szereplésüket és a csapat jelenlegi helyzetét. Ndjodo Eduárd 10 találattal vezeti a házi góllövőlistát, de ezzel nincs a megyei bajnokság góllövőlistáján az élmezőnyben

Sokszor éreztem magam nagyon egyedül és magányosan a védőkkel való küzdelemben.- mondja a népszerű „Edi”, aki minden meccsen mindent megtett a győzelemért. - Én azt érzékelem, hogy hiányzik egy irányító, aki pontos labdákkal indít engem, vagy azt, aki éppen elöl van, mert mindig egyedül küzdeni a védőkkel, az nagyon nehéz és megterhelő feladat. A góljaim közül sokat szereztem úgy, hogy én magam kibrusztoltam a labdát, és egyedül fejeztem be a helyzetet, de természetesen az igazi öröm, mégis a csapatmunka.

Győri Márk kapus óriási változáson ment át. A bajnokság elején sokszor betlizett, voltak hajmeresztő megoldásai, amelyekből majdnem, vagy éppen gólt kaptunk. Majd elkezdett jól és magabiztosan védeni. Azt kérdeztük, miért, ime a válasz.

Semmi különös nincs ebben, nincs semmilyen csoda ebben. Ugyanúgy készülök, mint fél éve, ugyanolyan intenzitással és akarattal, és ugyanazokat a gyakorlatokat végezzük a kapusedzőnkkel, Pogacsics Krisztiánnal, mint régebben. Én nagyon komolyan veszem a kapusposztot, és ne árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nagy terveim vannak a jövőmet illetően. Ha jó voltam, az a csapatnak is köszönhető, és az a véleményem, hogy oda lehet érni a dobogóra. Példaképem a már visszavonult spanyol kapus, Iker Casillas, benne láttam azokat az erényeket, amelyeket én is magaménak szeretnék tudni.

A mostani helyezésen kell, és lehet is javítani, hogy milyen módon és kikkel az a jövőben kiderül.