Az okokról, a jelen nehézségeiről, a jövő lehetőségeiről is kérdeztem, nem utolsó sorban az egyesület 100 éves évfordulója kapcsán, Kósa Sándor vezetőedzőt.

Mi jut először eszedbe, ha az idei szezonra gondolsz?

Az, hogy csalódás ez a 8. helyezés. Bár az utolsó, a PEAC elleni meccs végéig, akár az is benne volt a pakliban, hogy győzelmünk esetén még az ötödik helyen is végezhettünk volna, igaz, a kilencedik helyre is lecsúszhattunk volna. Novemberben vettük át a csapatot Schneider Gábor kollégámmal, az első feladatunk az volt, hogy megismerjük a játékosokat. Akkor megbeszélve a vezetőséggel és a csapattagokkal, az első ötbe kerülést tűztük ki célul. Bár én még talán egy ennél jobb helyezésben is reménykedtem, persze titokban.

Ha azt veszem, hogy nagyon sok tehetséges fiatal szerepelt, akkor ez még jól is jöhet a későbbiekben, de ugyanakkor a rutinhiány többször kiütközött.

Ez pontosan így van! Még azt is mondanám, hogy jó volt az idősebb és a fiatalabb játékosok aránya, de szerencsésebb lett volna, ha fokozatosan tudjuk beépíteni az ifjú játékosokat, és nem kényszerből. Ez több meccsen is, például a Mohács ellenin kiütközött, vagy például a Siklós ellen, amikor egy 16 éves kapussal kellett kiállnunk.

Mivel 100 éves a PVSK az idén, talán nagyobbak voltak az elvárások, mint amelyet reálisan teljesíteni lehetett? Heten is előttünk végeztek, ez tükrözi a tényleges erőviszonyokat?

Nem hiszem, hogy irreális elképzelés volt, hogy előrébb végezzünk, mert a csapatban benne volt a jó szereplés. De hihetetlen balszerencsések voltunk, nagyon sokan megsérültek menet közben. Akik előttünk végeztek, azokkal partiban voltunk, de valamiért nem sikerült a Pécsvárad, vagy a PEAC elleni meccs. Ez utóbbi második félideje katasztrofális volt. Összességében nagyon kevésen múlott, hogy az előttünk levő csapatok ellen több pontot szerezzünk. Véleményem szerint a fordulópont a Komló elleni mérkőzés volt, addig felfele ívelő formát mutattunk, de ott valami megbicsaklott, ugyanis a 94. percben kaptuk az egyenlítő gólt, és ez pszichésen is padlóra küldött minket, ráadásul, ott komoly sérülés miatt kiesett három meghatározó játékosunk, ez bármelyik csapatnak sok lenne.

Az utánpótlásból kikerülő játékosok rendelkeznek-e azzal a képzettséggel, tudással, hogy azonnal beépíthetőek legyenek a felnőtt együttesbe?

Nagyon tehetséges, sokra hívatott játékosaink vannak az utánpótlás együttesekben, de természetesen vannak még olyan hiányosságaik, melyeket, például egyéni képzéssel, javítani kell. Ez idő kérdése, hogy fejlődjenek, és fontos, hogy fokozatosan építsük be őket az első csapatba.

Mi az az irány, amit a PVSK labdarúgó csapatának a jövőben követnie kell?

Az a cél, hogy 2021-re, amire elkészül a lelátó, addigra olyan csapata legyen a PVSK-nak, amely akár a magasabb osztályban is helyt tud állni. Tárgyalások folynak játékosokkal, hiszen az átigazolási időszak augusztus végéig tart. Az irány az, hogy mindenképpen a hazai fiatalokra akarunk támaszkodni. Az U17-es csapat megnyerte az NB III-as csoportját, és ez nagy siker!

Úgy gondolom, hogy a jövőben a 24-25 éves korosztály legyen a gerince a csapatnak, és jöjjenek a fiatalok! Sok csapat bajnok lesz, majd nem vállalja a magasabb osztályt. Egy biztos, ha mi feljutó helyre kerülünk, biztosan vállaljuk a megmérettetést!

Képeink a Szederkény elleni hazai mérkőzésen készültek.

Nyilas László