Lovrics István 1927. július 6-án Pécsett született. 1943-tól a PVSK-ban kezdett kosarazni. Egy, abban a korban gyakori, meghívásos bemutató mérkőzést tartottak Pélmonostoron 1944-ben, ahol a PEAC a PVSK-val játszott, és az eredmény 27-16 lett az egyetemisták javára. A 16 pontból Lovrics hetet szerzett. A pécsi kosárlabdázók közül a PVSK-ból Lovrics Istvánt, Goda Gyulát, és a PEAC-ból Czéh Lászlót meghívták a Londonra készülő olimpiai keretbe. Végül egyedüli pécsiként, csak Lovrics István utazhatott a londoni olimpiára, ahol valamennyi találkozón pályára lépett, és összesen 32 pontot dobott. A pécsi pályaudvaron sokan fogadták a város hazatérő olimpikonjait, Tass Olgát és Várkői Ferenc tornászokat, de Lovrics nem volt a vonaton, mert Svájcban élő nővéréhez utazott, és csak később tért haza.

1949-ben Budapestre költözött, itt elkezdte a Műszaki Egyetemet, de nem fejezte be, mert még ebben az évben elhagyta az országot, és Svájcban telepedett le. Itt csak néhány évig élt, Barcelonába költözött, ahol később egy vegyészeti gyár igazgatója lett. Életének ebben a szakaszában a tenisz lett a fő sportága. Olyan jól ment neki a játék, hogy egyszer spanyol bajnokságot is nyert. 1967-ben áttelepült Kanadába, itt építészként dolgozott, és továbbra is a tenisz maradt szenvedélye, több klubnak is tagja volt, kisebb versenyeken is elindult. Életének utolsó szakaszát homály fedi, családot alapított Torontóban, és ott is hunyt el 63 éves korában.

Lovrics István életének egy rövidke magyar szakaszában a Pécsi VSK-t szolgálta, öregbítve ezzel a pécsi egyesület hírnevét.