1966-ban került a PVSK Tájékozódási futó szakosztályába. Számos csapat- és váltóbajnokságon szerzett dobogós helyezést. 1963-ban Dobogókőn megszerezte az éjjel-nappali tájékozódási verseny első helyét. Egyéniben, 1976-ban hatodik, 1979-ben az ötödik helyen zárta az Országos bajnokságot.

Göbölös Istvánnal és Ijjász Istvánnal együtt, a Pécs-Harkány Futóverseny megszületésében is szerepet vállalt, ők futották először ezt az útvonalat, és ebből az edzéstávból, illetve az ötletből nőtt ki később maga a verseny is. Még 1987-ben is, 47 évesen az ezüstérmes felnőtt váltó tagja volt.

Természetes, hogy négy gyermeke is a tájfutást választotta, és edzőjük is ő volt. Mindannyian, László, Ferenc, Ildikó és Bernadett is válogatott szintű sportolók lettek.

Tíz évig a 400 ágyas klinikán belgyógyászként dolgozott, majd 1974 óta Pécs gyárvárosi körzetében, háziorvosként tevékenykedett. 1996-ban a Család Évében a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád a „Magyar Sportért” emlékéremmel tüntette ki Dr. Kovács Lászlót. 1998-ban a „Baranya megye tájfutásáért” emlékérmet is ő érdemelte ki a megye tájfutói közül. A mai napig aktívan fut, és a 15-20 km-es futások sem hiányoznak a heti edzésadagokból. A veterán (Masters) korcsoportban is számos bajnoki győzelmet szerzett. Neki az egyik legkedvesebb, hogy 1995-ben Pécsett tudott győzni, de elnyerte az 50 évesek egyik különdíját is azzal, hogy háromszor egymás után bajnoki címet szerzett ebben a kategóriában. 1990-ben a Magyarországon rendezett szenior vb-n 4. helyen végzett a 280 induló közül. A futás más ágaival is próbálkozott. Futott maratón távokat is, valamint a szenior atlétikai ob-n 5000 és 10000 m-en második és harmadik helyezésekkel büszkélkedhetett. A mai napig aktív Kovács László családja jelentősen bővült az évek során, és megvan az esély arra, hogy 9 unokája közül is sokan a tájfutó sportot fogják választani. A PVSK vezetősége 2000-ben a „PVSK Aranygyűrű” kitüntetést adományozta Dr. Kovács Lászlónak.

Amikor felhívtuk, nagy szeretettel beszélt a családról, és a sportágáról is.

Köszönöm, hogy eszetekbe jutottam, jól esik az érdeklődésetek. Jól vagyok, bár van néhány apró egészségi problémám, de ezt gyógyszerekkel és a sporttal kezelem. A tájfutásról annyit mondhatok, követem a szakosztály munkáját, és kardiológusom előírása szerint heti öt-hat kilométert gyalogolok is, ami persze nem nevezhető futásnak, de mégis kint vagyok a természetben.

Ami a születésnapot illeti, lesz egy kis családi ünnepség, meglepetéssel készülnek, de nem árultak el semmit. A mai napon belépek a 84. évembe, és ez nem mindennap esik meg az emberrel, és mondhtom, nagyon sokat köszönhetek a sportnak, a tájfutásnak, a PVSK-nak. Jól esik, hogy gondoltatok rám, nagyon köszönöm…