18 évesen, 1981-ben került a PVSK felnőtt női csapatába, ahol a korábbi pécsi sikercsapat nagy öregjei, így Verbőcziné, Móróné, vagy Russainé mellett már a tehetséges fiatalok, köztük Sztojkovics Éva, Horváth Judit is szerepet kaptak. Gyorsan beilleszkedett az együttesbe, amelynek idővel alapemberévé vált. A nyolcvanas évek második felétől tevékeny részese volt a későbbi első vidéki női magyar bajnokcsapat formálódásának. Ennek alapja szerinte az összetartó közösség és a Varga Ferenc edző által hozott szakmai megújulás volt, ami idővel újra a legjobb hazai csapatok közé emelte a PVSK-t. Az első bajnoki aranyérem megszerzéséből még nem vette ki a részét, mert akkor éppen kétéves kitérőn volt a Tungsramnál, ahonnan 1992-ben igazolt vissza a PVSK-hoz. Emlékezetes az 1995-ös bajnoki döntő harmadik mérkőzésén a rendes játékidő végén dobott három büntetője, amivel hosszabbításra mentette a mérkőzést a csapat, majd idegenben győzött a BSE vendégeként, és ezzel újra bajnok lett.

Balázs Hajnal három bajnoki aranyérmet és két bronzérmet, illetve három Magyar Kupa aranyérmet szerzett a női csapattal, miközben 125-ször volt felnőtt válogatott, amellyel Európa-bajnoki bronzérmet is szerzett. Az 1995-96-os bajnoki évben az "Év játékosa"-nak választották. Balázs Hajnalka úgy érzi, ő is hozzájárult az ezt követő másfél évtizedben sikert sikerre halmozó pécsi női kosárlabdacsapat alapjainak kialakításához. Erről az időszakról azt mondta: „a PVSK lett a második családom, tényleg igazi közösséget alkottunk nemcsak a játékostársakkal, hanem az edzőkkel és a klubvezetéssel is: a pályán és azon kívül is sokat voltunk együtt, otthonra leltem itt.”

Balázs Hajnal 1999-ben, hagyta abba az élsportot, ezután több mint 15 évig pénzügyi területen, jelenleg a családi vállalkozásban dolgozik. Azt mondta, edzőként nem tudja magát elképzelni, de lehet, hogy sportvezetőként szívesen segítené imádott sportága fejlődését.

A PVSK Aranygyűrű kitüntetést 2018-ban kapta meg.