Lovrics István 1927. július 6-án Pécsen született. 1943-ban a PVSK-ban kezdett kosarazni. Akkoriban gyakoriak voltak a meghívásos bemutató mérkőzések, egy ilyen meccsen, 1944-ben Pélmonostoron ő is játszott, ahol a PEAC a PVSK-val mérkőzött, és az eredmény 27-16 lett az egyetemisták javára. A 16 PVSK-s pontból Lovrics hetet szerzett. 1946-ban a Kosárlabda Szövetség az NB I-be osztotta be a PVSK-t, ahol első győzelmüket a Ganz-MÁVAG ellen aratták 35-25 arányban. Ezen a találkozón Lovrics és Somosi 2-2 pontot szereztek. Nagy feladat volt, hogy bent maradjon a csapat az első osztályban, ami sikerült is. Ezután egymás után jöttek a nemzetközi találkozók.

A pécsi kosárlabdázók közül a PVSK-ból Lovrics Istvánt, Goda Gyulát, és a PEAC-ból Czéh Lászlót meghívták a Londonra készülő olimpiai keretbe. Végül egyedüli pécsiként, csak Lovrics István utazhatott a londoni olimpiára, ahol valamennyi találkozón pályára lépett, és összesen 32 pontot dobott. Ezen az olimpián a magyar kosárlabda válogatott a 16. helyen végzett. A pécsi pályaudvaron nagy tömeg várta a város hazatérő olimpikonjait, Tass Olgát és Várkői Ferenc tornászokat, de Lovrics nem volt a vonaton, mert Svájcban élő nővéréhez utazott, és csak később tért haza.

1949-ben Budapestre költözött, itt elkezdte a Műszaki Egyetemet, de nem fejezte be, mert még ebben az évben elhagyta az országot, és Svájcban telepedett le. Itt csak néhány évig élt, Barcelonába költözött, ahol később egy vegyészeti gyár igazgatója lett. Életének ebben a szakaszában a tenisz lett a fő sportága. Olyan jól ment neki a játék, hogy egyszer a spanyol bajnokságot is megnyerte. 1967-ben áttelepült Kanadába, itt építészként dolgozott, és továbbra is a tenisz maradt szenvedélye, több klubnak is tagja volt, kisebb versenyeken is elindult. Életének utolsó szakaszát homály fedi, családot alapított Torontóban, és ott is hunyt el 63 éves korában.

Lovrics István életének egy rövidke magyar szakaszában, a Pécsi VSK-t szolgálta, olimpiai résztvevőként öregbítve ezzel a pécsi egyesület hírnevét.