Horváth Géza ökölvívó, mesteredző Nagyatádon született 1918. december 29-én. A sportággal 1932-ben ismerkedett meg Nagyatádon, később Kaposvárott tanulta az ökölvívás fortélyait. 1936-ban a Székesfehérvárott rendezett országos leventebajnokságon első helyet szerzett. 1943-ban, a Bp. Vasutas színeiben, pehelysúlyban magyar bajnok lett. Aktív pályafutását kétszeres válogatottként 1947-ben fejezte be.

1948-ban – kiváló eredménnyel – középfokú edzői képesítést szerzett. 1950-ig a Nagykanizsai Vasútnál volt edző, majd PVSK-hoz került. 1952–56 között a Testnevelési Főiskolára járt levelező hallgatóként, ahol szakedzői képesítést szerzett.

Tanítványai 34 országos bajnokságot, és 112 dobogós helyezést szereztek. Az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője (1987), a magyar csapat szöuli felkészítője is volt, bár az olimpiára nem jutott ki. Az edzői munka mellett hosszú időn keresztül betöltötte a PVSK Ökölvívó Szakosztályának technikai vezetői és szakosztályvezetői tisztét is. Szeretett sportágával 52 éven keresztül foglalkozott, nevelte a felnövekvő korosztályokat. Legeredményesebb tanítványa a szöuli olimpikon Alvics Gyula (ő napjainkban a PVSK Ökölvívó Szakosztályánál dolgozik, szakmai vezetőként), aki mindig szeretettel beszél egykori mesteréről.

Horváth Géza 1969-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült, 1971 és 77 között a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát is átvehette, a Magyar Ökölvívó-szövetség pedig mesteredzői címet adományozott neki.

A Baranya Megyei Ökölvívó-szövetség minden évben egy róla elnevezett verseny megrendezésével adózik a kiváló sportember emlékének. Horváth Géza Pécsett hunyt el 1988. október 28-án.

A PVSK vezetése 1994-ben (posztumusz) Aranygyűrűvel ismerte el munkásságát.