Szabó József 1946. szeptember 25-én született, a Pécs melletti Vasason. Bár sosem volt technikás játékos, mindent tudott a labdával, és alkatából is eredő kiváló fejjátéka sokszor szó szerint is, a mezőny fölé emelte. Amiben utánozhatatlan volt, az a lelkesedése, önfeláldozó, megalkuvást nem tűrő játéka. Az edzéseken mindent megcsinált, és ugyanolyan erőbedobással végezte a munkát, mint a mérkőzéseken. Az 1978-as NB III-as, majd az 1979-es NB II-es bajnokcsapatoknak is meghatározó alakja volt. Már 32 éves is elmúlt, amikor élvonalbeli játékos lett. Példamutató szorgalmát, más csapatok játékosai, edzői is méltatták, sokszor meg is irigyelték. Számára csak a kilencvenedik perc, meg a hosszabbítás lejárta után volt megállás. A klubhűség is erénye volt, mert játékosként, majd edzőként sok évet töltött el a PVSK szolgálatában.

Rónai István, aki hosszú éveken keresztül edzője volt, és akivel az NB III-ból az NB I-be menetelt a PVSK-val, a következőket mondja róla. - Nem ismertem nála lelkesebb, odaadóbb játékost. Egyszer még az NB III-as időszakban abba akarta hagyni a játékot, én beszéltem rá, hogy folytassa. Sosem ismert elveszett labdát, lelkesedése, odaadó játéka példa lehet minden fiatal játékos számára, Kiváló fejjátékát mind a védekezésben, mind pedig a támadójátékban jól hasznosította. Rendkívül hasznos játékos, igazi csapatember volt. Halála nagy veszteség, és mélyen lesújtó minden PVSK-s számára.

Szabó József emlékét a PVSK labdarúgó szakosztálya, és az Egyesület minden tagja örökké megőrzi.

Nyugodjék békében!