Alvics Gyula nem lehetett jelen, a PVSK legutóbbi küldöttgyűlésén, amikoris rendkívül eredményes sportolói és edzői pályafutását egyesületünk Aranygyűrű kitüntetés odaítélésével ismerte el. Távolléte természetesen nem volt öncélú, ökölvívólegendánk igazoltan volt távol. Éppen az év legfontosabb versenyére, az Örményországban, Jerevánban megtartandó Európa-bajnokságra készíti fel Cservenka Róbertet a PVSK válogatott bunyósát. Persze, ha már ott van, természetesen besegít a Magyar Ökölvívó Válogatott többi tagjának felkészítésébe is. Mert hát, miért is ne használná fel a Nemzeti csapat, Aranygyűrűsünk 1972-óta felhalmozott tudását és tapasztalatát!

Alvics Gyula a legeredményesebb pécsi ökölvívóként két évtized legjobb hazai ifjúsági, majd felnőtt nehézsúlyú versenyzője volt, igaz, a két Eb ezüstérmét éppen nem a PVSK színeiben szerezte. Három olimpiára készült, ám végül csak egyre jutott ki. Erről ő tehetett a legkevésbé!

Alvics Gyula 1960. január 12-én született Szigetváron. Ott kezdte az ökölvívást 1972-ben, éppen ötven esztendeje, Kerekes Imrénél, majd a PVSK-hoz került, ahol Horváth Géza lett az edzője. Mindig a 91 kg-os súlycsoportban, nehézsúlyban lépett szorítóba. 1973 és 1978 között minden serdülő és ifjúsági ökölvívóversenyt megnyert. Megnyerte a szocialista országok számára kiírt Ifjúsági Barátság Versenyt 1977-ben. Ez a verseny az akkori időszak legszínvonalasabb nemzetközi ökölvívó rendezvényei közé tartozott, szovjet és kubai résztvevőkkel. Kilencszeres magyar bajnok, Vb-résztvevő 1982-ben, kétszeres Eb-ezüstérmes 1982-ben és 1985-ben.

1980-ban miután ismét simán nyerte a magyar bajnokságot, a moszkvai olimpiára mégsem ő, hanem a 3. helyezett Lévai István utazhatott. 1984-ben, a szocialista tömb által bojkottált Los Angeles-i olimpia helyett megtartott Barátság-versenyek közül az ökölvívótornát Kubában rendezték meg, ahol a döntőben egy hazai versenyzőtől szenvedett pontozásos vereséget 3-2 arányban, így ezüstérmes lett. (Megjegyzendő, hogy azt a versenyt később a sportág egyik szégyenfoltjának titulálták a pontozók ugyanis a 12 súlycsoportból 11-szer a hazai öklözőt hozták ki győztesnek. Alvics 2. helyezését később a hivatalos magyar sportszervek „rendes” olimpiai éremként ismerték el, annyiban legalábbis, hogy az ötkarikás játékokon elért ezüstéremért járó állami járadékot számára is odaítélték.)1986-ban sorkatonai szolgálatát töltötte, ezért már a Budapesti Honvédban versenyzett, így az 1988-as a szöuli olimpiára is a budapesti klubból került ki.

Ott végül két győzelem után a négy közé jutásért vívott mérkőzésen kapott ki, aminek következtében nem jutott be az elődöntőbe. Sportpályafutását 29 évesen fejezte be. Kétszer választották Az év ökölvívójának, 1982-ben és 1984-ben; háromszor Baranya legjobb sportolójának 1979-ben, 1980-ban és 1981-ben. Hosszú évtizedek alatt megszerzett tudását napjainkban a fiatalok számára igyekszik továbbadni. A PVSK Ökölvívó szakosztályának szakmai vezetője, emellett gyakran besegít a válogatottak felkészítésébe is. A PVSK-ban, edzőtársaival együtt, azon dolgozik, hogy minél sikeresebb legyen a sportág. Tanítványai közül sokan országos bajnokságot, diákolimpiát nyertek, kiváló helyezéseket értek el nemzetközi versenyeken. Lukácsy Bence, Samu Ferenc Péter, Cservenka Róbert, Kapuvári Bálint, Horváth Zsófia, Borovics Balázs és a többi tanítvány, valamint a hölgyeknél a legújabb Eb-ezüstérmes Hoffmann Réka, már sok versenyen bizonyítottak. Alvics Gyula sportolói múltjával, sikeres pályafutásával példát mutat a jelenkori ökölvívás ifjú tehetségei számára.

Kapcsolódó hírek