A kényszerhelyzetben néha új módszereket is kipróbáló trénerek által koordinált feladatokat, a saját kreativitással is megspékelő sportolók, vagy megcsinálták, vagy esetenként másként végezték el.
Sokan nyilatkoztak már oldalunkon, de most annak jártam utána, hogy orvosi szempontból milyen élettani változások mentek végbe az egész szervezetben, és az izomzatban, és a visszatérés után vannak-e az előző állapothoz képest, nem feltétlenül kórós, elváltozások.
Erről Dr. ifjabb Mintál Tibort, ortopéd sebészt, sportorvost, balesetsebész-tanszékvezetőt, kérdeztem, aki nem mellesleg a Pécsi VSK Egyesület életéhez kapcsolódó egészségügyi feladatok megoldásában is aktívan részt vesz.

A kényszerű leállás hogyan hatott a szervezet egészére, és miként az izomerő állagára?
Másként feltéve a kérdést, mit kell tennie a sportolónak az újrakezdéskor, és az után, a sérülések megakadályozására, és azért, hogy a másként más igénybevételnek kitett szervezet ismét visszanyerje régi működését?

-A kényszerű leállás mindenképpen hátrányosan érintette a teljes sportolói társadalmat, ennek egyik vetülete az edzések elmaradása, a mozgás hiánya. Az utánpótlás sportolók esetében elmondható, hogy a rendszeres edzések elmaradásával, edzettségük, így fizikai állapotuk is romlott.
Mindenki otthon, szabadidős tevékenységként mozgott, de ennek megvannak a korlátai. A leállás másik és legalább ilyen fontos vetülete a kihagyás és a versenyek elmaradásának pszichés következményei. Ez utóbbi inkább az élsportolókat érintette, akik fókuszálva készülnek egy-egy nagy, akár világversenyre, ennek gyakorlatilag mindent alárendelve. Most, hogy a megmérettetés elmaradt, vagy tolódott újra kell tervezniük mindent. Az újrakezdésnél mindenképpen azt ajánlanám, hogy ne ott kezdjék, ahol abbahagyták. Szükség van egy felvezető periódusra, úgy a mozgásszerveknek, mint a mozgáskoordinációnak. Ezt nyilván az edzőnek, sportvezetőknek kell vezényelniük megfelelő felelősségük tudatában.

Milyen sportági specifikus prevenciós módozatokat lehet, és milyeneket kell ajánlanunk, és alkalmaznunk a különböző sportág képviselőinek?

-Tanszékünkön (a PTE ÁOK Sportmedicina Tanszék, a szerk. Ny. L.) sportágspecifikus prevenciós programokat dolgoztunk ki. Nyilvánvalóan minden sportágban megvannak a sportágspecifikus sérülések, melyek nem feltétlen sportbalesetek, hanem annál nagyobb számban túlterheléses elváltozások. Az ismétlődő, monoton mozdulatok az edzések során különböző ízületeket, ínakat, izmokat tudnak túlterhelni. Azt is meg kell említenem, hogy az egy-egy testtájra jellemző sérülések megelőzésében sem tekinthetjük csak a lokális kitettséget, hanem a sportoló, teljes szervezetet egy egységként kell tekinteni.

Tapasztalata szerint vannak-e most olyan sérülések, amelyeket a karanténnak, vagy az otthon végzett, esetenként extrém, edzésmunkának köszönhetőek?

-A karantén alatt beszerzett sportsérülések nem az extrém sporttevékenységnek tudhatók be. Azt látom, hogy a kialakult panaszok hátterében inkább az edzői kontroll hiánya áll. Az otthonra kiadott feladatok végrehajtásánál nincs meg az a feedback (visszacsatolás), ami normál körülmények között talán nem is szembetűnő, de mindenképpen lehetővé teszi, hogy az edző belenyúljon a felkészülésbe, módosítsa a különböző feladatok mennyiségét, minőségét, javítsa a kivitelezés technikáját.

Most akkor mi a helyzet, ad abszurdum, hasznos volt-e a leállás, vagy sem?

-Én inkább azt mondanám, a leállás kényszerű volt. A teljesítményre, motivációra negatív hatással volt. Ha azt nézzük, hogy bizonyos sportolóknál sikerült a regenerációra több időt fordítani, ami normál üzemmódban nem lehetséges akkor ad abszurdum kijelenthetjük, hogy esetenként hasznos is lehetett.

Megnövekedett-e a sérülések száma, esetleg specializálódtak-e adott sportágra az utóbbi időben?

-Tulajdonképpen nem növekedett jelentősen a sérülések száma, és ezzel együtt a rehabilitációs esetek sem nőttek, ami a fentebb vázoltaknak megfelel, utalva arra, hogy a sportsérülések nagy része túlterheléses jellegű, mivel már újraindultak az edzések, ez a helyzet még változhat.
A PVSK sportolói gyakran keresnek meg különböző egészségügyi problémával, sérülésekkel, természetesen munkatársaimmal, ha tudunk, akkor segítünk.

Névjegy:

Név: Mintál Tibor
Születési év, hó nap, hely: 1973.06.29. Pécs
Édesapja foglalkozása: orvos
Édesanyja foglalkozása: orvos
Iskolák: Gárdonyi Géza Általános és Sportiskola Dombóvár 1979-1987, Leőwey Klára Gimnázium Német Nemzetiségi Tagozat 1987-1991 Pécs, Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Kar 1991-1997.
Jelenlegi munkakör: PTE ÁOK Sportmedicina Tanszék tanszékvezető, PTE KK Ortopédiai Klinika részlegvezető
Családi állapot: nős
Gyerekek: Mintál Míra Johanna 2006, Mintál Gerda Kamilla 2008

Nyilas László