Közel száz esztendővel ezelőtt, 1926-ban, Vétek Ernő kezdeményezésére alakult meg első ízben a PVSK-nál a vízilabda-szakosztály. A kezdő hivatalos mérkőzést a Pécsi Atlétikai Club (PAC) ellen vívták meg a vasutasok, július 9-én. A helyszín a pécsi, Madrász utcai strandfürdő volt. Az első eredmények nem tűntek biztatónak, hiszen az ellenfél egyszer 7:0-ra, másodjára pedig 7:2-re porolta el a fekete-fehéreket. Már amennyiben vízben lehet porolni.

Szerencsére, a második csata főszereplői a vesztes oldalon is fennmaradtak, tehát tudunk előttük tisztelegni. Pécsi VSK: Putzer I – Grósz, Putzer II – Tóth, Török, Némedy, Gregorits. A fellángolás – már megint a vízben – nem tartott sokáig. Mert 1928 végére, Istók Jenő vezetése mellett – a csapat ellehetetlenült, megszűnt, illetve a játékosok a PAC-hoz igazoltak át.

Később a történelmi viharos évtizedek nem tették lehetővé a megújulást, egészen 1955-ig. Akkor az úszókkal közösen, a pólósok visszakerültek a PVSK nagy sportcsaládjába. De nem lett belőle sikertörténet, mert csupán a területi bajnokság 2. helyéig jutottak a fiúk. Majd, 1959-ben ismét következett az elsorvadás.

Bár Csipkerózsika a mesében tovább aludt, de így is jutott jó negyven év alélt heverés a vízilabdázóknak, a Pécsi Vasutas Sportkör esetében. Harmadszorra már életerősnek bizonyult a kezdeményezés, hiszen 2000. március 1-én adta hírül a Dunántúli Napló, hogy a TÁSI korábbi felnőtt, illetve ifjúsági együttese a továbbiakban PVSK-TÁSI néven fog szerepelni, Akkor, abban a dologban elévülhetetlen érdemeket szerzett De Blasio Antonio, aki abban az időben önkormányzati képviselőként tevékenykedett.

Az új szakosztály a TÁSI jogán, névváltozással kapcsolódott be az OB I/B-be. Az 1999–2000-es évadban az 5. helyet sikerült megszerezniük. Mivel azonban két hasonló csoport létezett, összességében a pécsiek a 13. pozíciót kaparintották meg. Az elég volt a bennmaradáshoz, akkor nagyobb célokat nem is tűztek maguk elé a vezetők, meg a játékosok. Egy évaddal utána már a 7. poszt jutott a vasutasoknak, vagyis beleerősödtek az osztályba.

A jelentős fordulat a 2004–2005-ös bajnokságban következett be. Ekkor hívták Pécsre edzőnek a korábbi válogatott kapuvédőt, az azóta már elhunyt Ambrus Tamást. Ő aztán a sportág valódi megszállottjának számított, addig űzte legényeit, amíg meg nem nyerték az OB I/B-ben az aranyérmet. Tegyük hozzá, azért komoly erőket kellett megmozgatni a tárgyalóasztaloknál is. Mert leigazolták Kósz Zoltán kapust, ő a 2000-es olimpián. Sydneyben aranyat nyert nemzeti válogatott hálóőreként is bizonyította különleges képességeit. A szintén korábbi válogatott gólvágó, Petőváry Zsolt ugyanúgy aláírt a baranyai megyeszékhely alakulatához, tehát a gólözön is biztosítva lett. De a sok-sok nemzetközi tapasztalattal rendelkező Sugár Sándorról, no meg Kollár Györgyről sem feledkezhetünk meg.

Attól kedve, bár akadtak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de folyamatossá vált az OB I-es tagság. Mindjárt újoncként, a 2005–2006-os évadban a 9. hely jutott, ami a hazai pontvadászat erejét ismerve, nagy bravúr. Hiszen a 2004-es, majd a 2008-as olimpiát is Magyarország nyerte meg. A 2006–2007-es sorozatban például a kivívott PVSK-s 5. hely már a csoda kategóriájába volt sorolható.

A 2009–2010-es indulás előtt robban egy kisebbfajta sportbomba is a medence partján. Ugyanis a PVSK megszerezte a kétszeres olimpiai bajnok Vári Attila játékjogát. Ő korábban mindent megnyert, de méltatástól most eltekintenénk, mert róla inkább könyvet kéne írni, nem is rövidet. Azért egy momentumot ki lehet emelni tőle! A 2000-es, ötkarikás játékokon, olyan svédcsavaros gólt szerzett az oroszok ellen a döntőben, aminek még ma is csodájára járnak a vízilabda szerelmesei. A világhálós csatornákon visszanézve olyannak tűnik, mintha megvágott felvétel lenne, de nem az. Hanem maga a valóság, színesben!

A folytatásban, az évek során akadtak mélypontok, de azért – néha szövetségi döntéssel, máskor némi szerencsével – sikerült megőrizni a tagságot az elit mezőnyében. Napjainkban a búcsú veszélye nem fenyegeti a gárdát az OB I-től.