A PVSK-Mecsek Füszért vezetőedzőjét, Zlatko Rakonjacot, aki menet közben Török Viktort váltotta a vezetőedzői poszton, arról is kérdeztük, milyen volt ez a kissé széttördelt, de rendkívül izgalmas évad, mi történt az olykor kényszerű, máskor tervezett fiatalítással, elégedett-e a csapattal, és merre tart most a pécsi vízilabdázás.

Szakmázzunk egy kicsit. Te menet közben vetted át a csapatot tavaly november elején, azóta lehet valamilyen előrelépést tapasztalni a játékban, mi az ami jól működött, és mi az, amin javítani kell?

Úgy gondolom, most egyáltalán nem azt kell nézni, hogy hányadik helyen végeztünk a táblázaton, hiszen, amikor átvettem az együttest, a cél a biztos Ob/I-es tagság megtartása volt. Az egy teljesen másik történet, hogy az első osztályban maradásért az utolsó pillanatig nagyon megküzdöttünk, és sokáig izgultunk is.

Azért is volt nagyon fontos a KSI elleni helyosztó, mert ha az utolsó vagyunk, most egy osztállyal lejjebb játszunk. A másodosztályt a Debrecen nyerte, és hivatalosan is vállalta, hogy jövőre az első osztályban indul. A második OSC II. viszont nem vállalta az osztályozót velünk, a Debrecen feljutott, a KSI kiesett, mi pedig játék nélkül maradtunk az Ob/I-ben.

Szerintem mind a védekezés, mind pedig a támadás rendszerszinten jól működött. Ha az egyéni teljesítményt kérdezed, ott már voltak gondok. A rossz döntések, és a személyes hibák számát csökkenteni kell a jövőben. És ott van a helyzetkihasználás.

Elhibázott lehetőségből volt bőven, rengeteg kapufát is lőttünk, a döntő pillanatokban sokszor hibáztunk. ha az adódott lehetőségeinknek csak a felét belőttük volna, nem kellett volna izgulnunk május végéig. De a sportban nincs ha, meg volna.

Ezek a hibák, egyrészt maximális koncentráció hiányából erednek, másrészt a mindenkori pszichés állapottól is függenek. Mindig lehet javítani a játékelemeken, hiszen nincsen tökéletes taktika, és a spanyolviaszt már ebben a sportágban is régen feltalálták. Sokszor a vízilabdában is nüánszok döntenek. Én úgy vélem, hogy a védőmunkánk rendben volt, mind a zónában, mind pedig az egyéni párharcokban jó teljesítettünk, de az emberelőnyök kihasználása javítandó.

Azt mondtam a játékosoknak, mi olyanok vagyunk, mint a bányászok, akik minden nap újra nyitják a tárnákat, és komoly életveszélyben dolgoznak. Ha nekünk az életünk nem is forog veszélyben, legyen minden mérkőzés élet vagy halál kérdése, már ami a hozzáállást illeti. Szerencsére küzdeni tudásból sokszor vizsgázott jelesre a csapat.

Az biztos, a végére kezdett összeállni a játékunk, és három mérkőzésen simán vertük a KSI-t. Tehát, van előrelépés a játékunkban, mondom ezt annak ellenére is, hogy nyáron lényegében új csapatot kell építeni.

Nagyon zaklatott volt ez a bajnokság, sok szünet tagolta, és a másodosztály végeredményére, valamint a jogi procedúrákra május végéig kellett várni, miként hatott ez a csapatra?

A mezőny szétszakadt, és volt egy hosszabb szünet januárban, de nekünk ez még jól is jött, hiszen volt egy hosszú idő az összeszokásra, a játékunk elemzésére, és összerakására is. A kiélezettség pedig olyan szinten tett jót, hogy a fiúkat kizökkentette a komfortzónájukból. Az előző években mindig a 9-12 hely megszerzése volt a cél, most legutóbb pedig nagy siker, a nyolcadik hely is sikerült. Ebben a szezonban az utolsó pillanatig borotvaélen táncolt a dolog, valamennyiünket megérintett a kiesés réme, és ez összerántotta a csapatot.

Véleményem szerint a magyar bajnokság színvonala csökkent az elmúlt évekhez képest, de még mindig magasabb, mint a rivális országokban. Van 3-4 csapat, amelyeknek kiemelkedő játékoskerete van, sok támogatás kapnak, nemzetközi kupában szerepelnek, velük nehéz versenyezni. A sportág a megújulás folyamatában van, nemzetközi szinten is, mert ami 5-10 éve működött, az ma már nem hatékony.

Rá kell jönnünk, hogy sok esetben a közepes tudású, és ahhoz képest sokba kerülő külföldi játékos helyett, kifizetődőbb az utánpótlás nevelés. Nálunk az utánpótlás nevelés a helyén van, és mi ezen az úton indultunk el, és ezen is haladunk tovább. Meggyőződésem, hogy ez jelenti a pécsi vízilabdázás jövőjét.

Ha már a fiatalítást említetted, ez mindig téma, nálunk milyen háttér, van-e elég minőségi azonnal bevethető játékos?

Úgy gondolom, a generációváltás egy folyamat, nem egyik napról a másikra következik be. Sok játékosunkat menet közben vitték el különböző korosztályos válogatottak, és ez örömteli tény, de nagyon nehéz helyzetet is teremtett. Azt biztosan állíthatom, hogy nálunk rendben folyik a fiatalok képzése, nevelése. Például a Komjádi Kupában is sok fiatal szerepelt, és nem okoztak csalódást. De azt be kell látni, hogy sok idő kell ahhoz, hogy egy fiatal felvegye a magasabb osztály ritmusát. De általánosságban az egész Ob I-ben mi vagyunk az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapat, és erre akár még büszkék is lehetünk.

Ejtsünk szót a csodálatos közönségünkről is.

Sokan mondták az ellenfeleink közül, hogy nehéz itt játszani, mert a közönség szédületes. Egy biztos, a nézőkkel, akik miatt az egészet csináljuk, akiknek most is nagyon sokat köszönhetünk, az utolsó KSI elleni hazai győzelem után, együtt ünnepeltük. És ez, őszintén mondom, csodálatos, nagyon megható volt. Ők azok, akik szeretik a pécsi vízilabdát, és tettek is érte, hogy jövőre is első osztályú csapata legyen a városnak. Nélkülük nagyon nehéz lett volna, remélem, jövőre is mellettünk maradnak…

Mi a program, hiszen csak ősszel folytatódik a bajnokság?

Pontosan így van. Az edzéseket május végén befejeztük, majd június közepén tartunk egy kis búcsúpartit, a nyári pihenő után július közepén kezdjük a felkészülést. Hogy kikkel, és milyen célokkal, azt akkor határozzuk majd meg. Ketten abbahagyták a profi vízilabdát, Keresztúri Márton és Kolozsi Marcell, Tóth Andris Amerikába megy egyetemre, ott játszik tovább, Pellei Kristóf pedig Kaposvárra távozik. Egyelőre őket biztosan pótolni kell, de még sok, reméljük pozitív tartalmú változás várható.