A csodálatos edző, Ambrus Tamás, vagy az olimpiai bajnokok, Kósz Zoli, vagy éppen Petőváry Zsolt által is létrehozott építmény, bár sokszor megingott, de sosem omlott össze. Most ez is megtörtént. Reméljük, hogy annyi szép győzelem, és siker után, a nagyon fájó, de talán időben jött fiaskó, bár lezár egy szép időszakot, nem a vége valaminek, hanem egy új korszak kezdetét is jelenti.

Zlatko Rakonjac vezetőedzővel is úgy értékeltük az eltelt utolsó évet, hogy legyen benne a jövő ígérete, és a tanulságok levonása után ismét első osztályú vízilabda csapata legyen Pécsnek.

Már eltelt néhány hét ahhoz, hogy higgadtabban lássam, és bővebben elemezzem a kiesésünk okait. Nekem mindenem a vízilabda. 2011-ben kerültem Magyarországra, megszerettem az országot, benne a városokat, embereket, és különösen Pécset. Azóta a magyar állampolgárságot is megszereztem, magyar feleségem van, minden ideköt, és bármi történik is a vízilabda örök szerelem marad számomra. Ki kell mondanunk, ahogy a tabella is mutatta, mi voltunk a leggyengébb csapat. A Debrecen elleni ki-ki mérkőzés három nullás eredménye a legfőbb bizonyíték erre.

Önkritikusan be kell vallanunk azt is, hogy a két szerb játékos sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Nem azért, mert nem jó játékosok, hanem mert nem tudtak alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz. Nagyon keményen, sokszor faulthatáron játszottak, és mindig az esetleges hosszabb eltiltásuktól kellett tartanunk. A profi mentalítást az is jellemzi, hogy miként tudsz beilleszkedni egy adott ország bajnoki szokásrendszerébe. Sok óra beszélgetés után sem jött össze nekik egy átlagos jó teljesítmény, és ez számomra nagy csalódás volt szakmailag is.

A másik ok lehetett, hogy menet közben nagyon sok sérülés, betegség miatt néha szükségből kellett fiatalokat beépíteni a csapatba. Mint tudjuk, az utánpótlás korú játékosok beillesztése egy játékrendszerbe, nagy körültekintést igénylő folyamat. És csak a megfelelő lépcsőfokok betartásával érhető el. Emellett őszintén mondom, hogy az idősebb, vagy inkább úgy mondom, régebb óta itt játszó játékosok sem mindig hozták a maximumot egy-egy találkozón. Náluk sok esetben családi, vagy egészségügyi probléma volt, ez nehezítette a folyamatos jó teljesítményt.

Egy dolgot viszont nagyon sajnálok. Hogy a közönségünknek nem tudtunk többet nyújtani, de nyugodtan mondhatom, és ezt nemcsak én állapítottam meg, nekünk volt és remélem lesz is a legjobb szurkoló táborunk.

De Blasio Domenico közel egy évtizede irányítja szakosztályvezetőként a PVSK vízilabda együttesét. Vele is próbáltuk megfejteni a kiesés okait, de érintjük a jövőt is.

Itt egy év híján 20 évig működött Ob I-es vízilabda csapat. Voltak sikerek, a nagyszerű edzővel Ambrus Tamással, és volt olimpiai résztvevőkkel a mindmáig legjobb helyezést sikerült elérnünk, az 5. hely LEN Kupa részvételt jelentett. Úgy gondolom, a város vertikumát nézve is, sikerült népszerűvé tenni, és a pécsi sportpalettára feltenni a vízilabdát. Állandó szurkoló tábor alakult ki a csapat körül, az utolsó mérkőzéseken is telt ház volt, köszönet érte. Ez, a sikertörténet, sajnos, most megszakadt.

Rettenetesen fájó, hogy kiestünk. Természetesen sok mindenben egyetértek vezetőedzőnk szakmai értékelésével, például abban, hogy a két külföldi Andrin Mihajlo és Rogac Dragoljub egyáltalán nem feleltek meg a hozzájuk fűzött elvárásoknak. Mindkettővel alaposan mellé nyúltunk, pedig leinformáltuk őket, de borzasztóan gyenge szezont produkáltak. Igaz, sok magánéleti probléma is zavarólag hatott, amelynek megoldásában mi minden segítséget megadtunk. Az idősebb játékosok is többet kiadhattak volna magukból, sokszor nem nyújtották a maximumot.

Az sem vigasz, bár nagyon hízelgő, hogy az egész mezőnyben az átlagéletkor nálunk volt a legalacsonyabb. Nagyon sokan játszanak volt pécsiek más csapatokban, ami akár dicsőség is lehetne, hiszen nálunk jó utánpótlás nevelés zajlik. De csalóka a kép, mert sajnos, menet közben nem tudtuk megtartani a játékosainkat, máshova igazoltak. A legfiatalabb csapat a miénk volt a mezőnyben, a húsz év átlagéletkorral. A beépítésre váró fiatalok még nem rendelkeztek kellő rutinnal, ennek megszerzése ugyanis hosszú folyamat. Mindenki hibázhat, valószínű, mi is követtünk el vezetési hibákat, ezeket kielemezzük, és tanulunk belőlük.

Előre kell tekintenünk. Még nincs versenykiírás, de változik a lebonyolítása a bajnokságnak. Terv szerint az első osztályban az őszi fordulók után két részre oszlik a mezőny, az első nyolc a bajnoki mezőny első helyeiért küzd, a második hat pedig az Ob-be kerülést jelentő négy helyért, mivel az első osztály létszámát 12 csapatra csökkentik. Ez azt jelenti, hogy a negyedik helynél nem végezhetünk hátrébb a rájátszásban, persze ehhez az is kell, hogy a "b" osztályban megszerezzük az első két hely valamelyikét, hogy megkapjuk a rájátszás lehetőségét. Nehéz menetelés lesz, de nincs más út. Várjuk a Versenykiírást, akkor majd tisztábban látunk.

Az elmúlt fél évben nagyjából ugyanazzal a költségvetéssel dolgoztunk, mint amikor Török Viktor volt az edző, akivel a 8. helyen végeztünk, miközben a költségek nagyon megnövekedtek.

Megkezdtük a tárgyalásokat a szponzorokkal, akik eddig is sok segítséget nyújtottak, és természetesen a csapat kialakítása is elkezdődött. Úgy néz ki, hogy fő támogatónk, a névszponzorunk, a pécsi Mecsek Füszért marad, de nagyon nehéz a mai sportra támogatót találni. Tárgyaltunk az utánpótlás szakmai vezetőjével is, Lukács Gergellyel arról, miként tud bekapcsolódni a munkába, és milyen szerepkörben tud segíteni a csapatnak a jövőben.

Az sem jó a pécsi vízilabdázásnak, hogy a csoportban most két helyi együttes lesz. Erre is vannak elképzelések, miként tudunk ebben előre lépni, eddig ugyanis volt egy egészséges felmenő rendszer, amely most esetleg most megszakadhat.

Végezetül minden logisztikai és egyéb rendezési formát szeretnénk megőrizni, gondolok itt a meccsidőpontra, a napi két edzésre, a beléptetési rendszerre, a versenybírói asztal létszámára, vagy akár a társszervekkel történő kapcsolattartásra, a beharangozókra, sajtótájékoztatókra. Szeretnénk ugyanúgy csinálni sok mindent, mint eddig, bízva abban, hogy meg tudjuk őrizni csodálatos közönségünket, és abban is, hogy csak rövid ideig leszünk a második vonalban – fejezte be a szakosztályvezető.