Alapos felkészülést, körültekintő csapatépítést, rendkívüli akaratot, néha erőn felüli küzdőszellemet, és némi szerencsét is követel ez a nagyon nehéznek tűnő, egyesek szerint szinte a lehetetlen határát súroló küldetés.

De miről is van szó valójában. A MVLSZ már régen fontolgatja, nyilván valós okok alapján, hogy 14-ről 12-re csökkenti az első osztály létszámát, erre most jött el a pillanat. Ezzel együtt a második vonal létszáma is kettővel csökkenne, de ezt most ne részletezzük. Ezért a magasabb osztályban szereplő csapatok esetében a 8. hely után húzták meg a vonalat. Az első osztály alapszakasza után, a hátsó zónában, a 9-14-ig végzett hat csapathoz, a két OB I/B-s együttes, mivel a PVSK biztosan vállalja a rájátszást, nem feltétlenül a második helyen végzett, csatlakozik majd.

Az oda-vissza játék után a kialakult végső helyezések alapján a nyolcas mezőnyből, a négy első megy fel az OB I-be, a másik négy a „B” osztályban kezdi meg a következő bajnoki évet. Ahhoz, hogy felkerülj, minimum negyediknek kell lenned, azaz, várhatóan három esetleg négy, vagy több, volt első osztályút meg kell előznöd.

A január elején megkezdett felkészülésről, a rájátszásról, valamint az ehhez kapcsolódó, új feladatokról is kérdeztük Zlatko Rakonjacot, vízilabda együttesünk vezetőedzőjét. Természetesen néhány mondatban az előző szezonról is szót ejtettünk.

Milyen nehéz volt azt a terhet szinte minden meccsen cipelni, hogy 20 év után kiestünk az első osztályból, és itt most a lelki tényezőkre gondolok elsősorban?

Lelkileg nagyon nehéz volt. Azt felfogni, hogy 20 év OB I-es tagság után kiestél, azt nagyon megterhelő volt, rendkívül megviselte a csapatot, és az egész szakosztályt. Nagyon sokat beszélgettünk erről, és a lelki dolgokat sikerült rendbe tenni, és ahogy jöttek a győzelmek, egyre könnyebb lett a helyzet, és most már jó a hangulat. Sőt, mondok egy érdekességet, azáltal, hogy sorra nyertük a mérkőzéseket, átlendült a csapat egy holtponton, hiszen most a győzelem ízét is megismerték a játékosok, nemcsak a sorozatos vereségekét, amely gyakori volt a felsőbb osztályban. Kellemetlen volt, hogy a második vonalban nincs kötelező videófelvétel a találkozókról, így még nehezebb volt a felkészülés a mérkőzésekre, egyáltalán nem ismertük a mezőnyt, mindenki újnak számított, mégis ragyogó sorozat után, veretlenül lettünk elsők.

Mennyivel volt ez egy „előszoba” arra nézvést, hogy majd tavasszal beléphessünk a „nagy bálterembe”?

Ezt a játékosokkal is megértettük, ez egy, a csapategység szempontjából nem elhanyagolható, de mégiscsak egy részsiker, most, ahogy te fogalmaztál, beléptünk az „előszobába”, de még egy nagy lépés hátra van, amit nagyon nehéz lesz megtenni.

A pozitívum az, hogy együtt marad a csapat gerince, erősítésről eddig még nem esett szó. Én azt vallom, van egy remek utánpótlás hátterünk, jöjjenek a fiatalok. Nagyon nehéz most idehozva valakit beilleszteni a csapatba, de márciusig még minden elképzelhető.

A félévre kitűzött célt elértük, de a helyzet furcsasága miatt nem lehet teljes az örömünk, hiszen a pohár még félig üres, tele majd jövő nyárra lehet csak tölteni?

Egy érdekes helyzet van, hiába lettünk veretlenül elsők, sem érmet, sem kupát nem kapunk, mert hiszen nincs vége a bajnokságnak. A „B” osztályban is folytatódik majd a küzdelem, és csak a nyári szünet előtt avatnak ott is bajnokot. Ez minket egyáltalán nem zavar, a cél, hogy visszajussunk a magasabb osztályba.

Mi az, amit a nagy menetelés előtt el kell végeznünk, gondolok itt arra, hogy minden csapatot jól ismerünk, tehát kellenek csapatokra felírt, előre gyártott receptek, vagy elég egy csak a mindenáron való győzniakarás elvét figyelembe vevő szemlélet?

Mindkét osztályban még alakulnak a dolgok, azt sem tudjuk, hogy a mögöttünk végzettek közül ki vállalja majd az osztályozót az OB I-be jutásért. Mivel a hat első osztályúból, a legkedvezőtlenebb esetben csak kettő jutna fel, illetve kettő biztosan kiesik ádáz küzdelem várható. Gyakorlatilag minden csapatot ismerünk, és itt már lesznek felvételek a lejátszott mérkőzésekről, tehát a videózással jobban fel tudunk készülni a mérkőzésekre. Nyilván itt már magasabb szinten játszanak a csapatok, már nézem a lehetséges ellenfeleket, a legtöbb csapatot jól ismerem, hiszen menet közben is követtem az eseményeket. Ráadásul oda-visszavágós lesz a menet, tehát javítani is lehet. És még egy dolog, a közönség! Amely ismét bebizonyította mennyire szereti a csapatot, a vízilabdát, velük karöltve, együtt lélegezve lehetünk csak sikeresek.

Mi a reális cél a feljutást illetően?

A felkészülést január 5-én elkezdtük, délelőtt és délután is edzünk. Úgy készültünk az előző fél évben is, mintha OB I-ben lennénk. Ugyanolyan edzésmetodikai elveket követtünk, mint az első osztályban. Másként nem lehet. A felkészülés fontos része lesz a január végén sorra kerülő Komádi Kupa, a Vasassal, a Tatabányával és az UVSE-vel vagyunk egy csoportban, az első kettő jut tovább.

Sok minden közre játszhat, de ez a csapat a ragyogó közönség mellett, ha a hazai találkozókon jól szerepel, akkor nem maradhat el a siker. Természetesen nem lennénk igazi sportemberek, ha már eleve lemondanánk a feljutásról, amelyet nagyon nehéz lesz elérnünk, de semmi más cél nem lehet, mint az, hogy tavasszal a csoportban minimum a negyedik helyen végezzünk.