Csupán néhány napja ismerjük egymást, mégis olyan barátsággal fogad az Abay Nemes Oszkár Sportuszoda előterében, mintha legalábbis több éves barátság kötne minket össze. A családi kötődésről, a vízilabda szeretetéről, és edzői hitvallásáról is beszélgettem a rokonszenves, szerény fiatalemberrel.

- Hol születtél?
-- Olaszországban, Comóban. Édesapám ott volt játékos, majd edző. Hét éves voltam, amikor aput kinevezték a Magyar Válogatott szövetségi kapitányának. Csomagoltunk, és jöttünk haza!

- Jól beszélsz még olaszul?
-- Tulajdonképpen mindent értek, írásban és szóban egyaránt, de mivel nem gyakorlom naponta, ezért már kissé megkopott a tudásom. Azért nem adnának el Olaszországban.

- Mennyire volt rajtad „nyomás” a sportágat illetően, azt akarom kérdezni, hogy egyértelmű volt-e az, hogy a vízilabdával foglalkozol majd?
-- Úgymond nyomás, az nem volt rajtam! Viszont ebbe születtem bele, ezt láttam nap, mint nap, nekem természetes volt, hogy ezzel foglalkozzam azért, mert tetszett! Ha nem tetszett volna, biztosan nem csinálnám még most is!

- A két fiútestvéred is ezt csinálja?
-- A kisebbik testvérem Márk, még csak ismerkedik a sportágakkal. Teniszezik, úszik, focizik, még van ideje eldönteni, melyiket szeretné később csinálni. Szerintem van tehetsége a sporthoz. A másik öcsém, Viktor, aki három évvel fiatalabb, mint én, ő is vízilabdázott, de ma már inkább az ökölvívással foglalkozik, igaz, csak amatőr szinten, mert az Állatorvosi Egyetem mellett nem igazából marad ideje a profi sportra.

- Te milyen iskolákat végeztél?
-- International Business School négyéves angol nyelvű kurzusát végeztem. Ez nemzetközi közgazdasági diplomát adott. Kell az embernek a vízilabda mellett egy „civil” foglalkozás is az életben, ebben is édesapám adott mintát, hiszen ő állatorvosként is dolgozott, egészen a szövetségi kapitányi kinevezéséig.

- No, és mi a helyzet a vadászattal, hiszen édesapád nagy vadász hírében áll.
-- Immáron négy éve hivatásos vadász vizsgám van, és fegyvertartási engedélyem is. A vadászat csodálatos dolog, egész másról szól, mint amit a legtöbb ember gondol róla. ahogy a csönd körülvesz, ahogy a vadat követed, feszülten figyelsz, mind azt szolgálja, hogy ember kikapcsoljon a hétköznapokból, és ez egyben az aktív pihenést is szolgálja. Apukám is sokszor a vadászatokon „rakta össze” gondolatait, vagy akár a taktikát a következő mérkőzésre. Én voltam már kétszer vadászni itt Bőszénfa környékén.

- A Kemény családban sok minden a vízilabda körül forog. Hogy zajlik ez valójában? A vasárnapi húsleves mellett, a legutóbbi győztes válogatott meccs a téma, az hogy Benedek Tibi hogy cserélt vagy jó volt e a taktika?
-- Nézd, mi szeretjük a sportágat, tehát ha szóba kerül a vízilabda, márpedig ez sokszor előfordul, mindig szeretettel beszélünk róla, nem azért, mert ez úgymond a mi szakmánk, és ebből élünk! Külön öröm, hogy nagypapámmal is megbeszélhetem a sportág dolgait, „Fecsó” bácsi ( Én is így hívom!!) kiváló egészségnek örvend.

- Édesapáddal milyen módon tartod a kapcsolatot, szoktál pl. szakmai tanácsokat kérni?
-- Vele, bár rendkívül elfoglalt, napi kapcsolatban vagyunk. Sokszor akkor beszélünk, ha autózik, mert akkor van ideje, néha fél órát is beszélünk Volvója kihangosítóján. Mindenben kikérem a véleményét, a vízilabdával kapcsolatban, hiszen azt mondják "konyít" valamit a dologhoz..., De a viccet félre téve, ha kérem, nemcsak a képzésben, de a taktikai variációkban is sok tanácsot ad. És mivel fiatalokkal foglalkozom, egyéb nevelési és technikai képzési tanácsokkal is segít, mert itt sokat kell a tanítással, a sportág alapjainak oktatásával, annak elsajátításával foglalkozni. De próbálok önmagam lenni ebben a folyamatban, a jót nem szégyen elsajátítani, és én nyitott szemmel járok a világban, és ha látok egy jó dolgot, már pedig látok, hiszen sok csapattal találkozunk, át fogom ültetni a munkámba. Persze hozzátéve a magamét!

- Már az elején meg kellett volna kérdeznem, hogy kerültél Te Pécsre?
-- Vári Attila hívott, hogy szükség lenne egy fiatal edzőre. Eljöttem, és nagyon megtetszett a szakosztályban folyó munka, megfogott az edzők, a játékosok közvetlensége, és az, hogy kiváló kollektíva dolgozik a vízilabdában a pécsi csapatnál. Nagyon sok a tehetséges fiatal. Eleinte a felnőtt csapat mellett voltam szakmai tanácsadó. Most, hogy egy korosztálynál vagyok edző, még nagyobb a felelősség, és a lehetőség is. Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon sokat tanulok edzőtársamtól, Lukács Gergőtől, akivel kiváló a kapcsolatom, mindent megbeszélünk, és közösen döntünk dolgokról.

- Beszélj egy kicsit erről a szakmai munkáról…
-- Az U 18-as csapat a miénk, és az OB I/B-s csapat. Ők azok a gyerekek, négyen-öten, akik már az első csapat kapuját döngetik, akár be is mutatkoztak ott, illetve vannak olyanok, akik tehetségesek, és az OB I/B-ben bizonyíthatnak. Itt nagyon fontos a képzés! Nagyon szívesen csinálom, mert az életem nagy részét a vízilabda tölti ki remélem nagyon-nagyon sokáig!

Nyilas László