Csapatunk vezetőedzőjét, Török Viktort arról is kérdeztem, milyen volt a félév, mi történt az olykor kényszerű, máskor tervezett fiatalítással, elégedett-e a csapattal, és kell-e nézni most a tabellát, ahol a 11. hely a miénk, és egyáltalán, merre tart a vízilabda, mint sportág.

Szakmázzunk egy kicsit. Lehet- valamilyen előrelépést tapasztalni a csapatunk játékában, vagy a cél a szintentartás, a túlélés volt?

Úgy gondolom, most egyáltalán nem kell nézni azt, hogy hányadik helyen állunk. Persze lehetnénk előrébb is, de ez van. Az biztos, hogy van előrelépés a játékunkban, mondom ezt azért is, mert lényegében új csapatot kellett építeni. Például a frekventált centerposzton egyedül Kókaira számíthattam. De ott volt Reisz Patrik, vagy Lihóczky Donát, Gaszt Roland, hogy csak néhány nevet említsek, akiket szintén be kellett építeni, és szerencsére, van, aki több poszton is bevethető. És ez, ha nem is hibátlanul, de lényegében sikerült. Tovább haladunk ezen az úton.

Mi az, ami jól működött a játékban, és mi az, ami nem javítani kell?

Szerintem mind a védekezés, mind pedig a támadás rendszerszinten jól működött. Ha az egyéni teljesítményt kérdezed, ott már voltak problémák. A rossz döntések, és az egyéni hibák számát kell csökkenteni. Na és ott vannak a helyzetkihasználások. Elhibázott lehetőségből volt bőven, rengeteg kapufát is lőttünk. Ezt is lehet javítani, és kell is! Szerintem a védőmunkánk rendben volt, mint zónában, mind pedig az egyéni párharcokban, de az emberelőnyök kihasználása javítandó.

Mintha az egész sportág kicsit rosszabb korszakát élné. A szükségszerű fiatalítás, az erőviszonyok polarizálódása, néha horror mérkőzéseket szült, 10-15 gólkülönbségű eredmények is voltak, mintha szétszakadt volna a mezőny. A kérdés az, hogy a pandémia okozta hektikusság mögött az esetleges megújulás, vagy az eddig elfedett problémák felszínre kerülése sejlik?

Reménykedjünk, hogy csak a pandémia miatt van ez így. Egy biztos, a nézők, akik miatt az egészet csináljuk, nagyon hiányoztak. Sajnos, volt olyan csapat is, amelyben egy meccsen csak ifisták szerepeltek. Ez okozta a nagy különbségű vereségeket. A mezőny is szétszakadt. Van 3-4 csapat, amelyeknek kiemelkedő játékoskerete van, sok támogatás kapnak, nemzetközi kupában szerepelnek, velük nehéz versenyezni. A sportág szerintem a megújulás folyamatában van. Rá kell jönnünk, hogy sok esetben a közepes tudású, és ahhoz képest sokba kerülő külföldi játékos helyett, kifizetődőbb az utánpótlás nevelés

A fiatalítás mindig téma, nálunk milyen háttér, van-e elég minőségi azonnal bevethető játékos?

Azzal indítanék, hogy nálunk rendben van az utánpótlásképzés. Csak egy példát mondok, amikor Csaba Marcit elszólította a munkahelyi kötelezettsége, helyére volt azonnal bevethető ember. A Magyar Kupában is sok ifista játszott, és nem okoztak csalódást. De azt be kell látni, hogy idő kell ahhoz, hogy egy fiatal felvegye a magasabb osztály ritmusát. De ha általánosságban az egész Ob I-es mezőnyt nézem, akkor azt kell mondanom, kissé furcsa megfogalmazásban, hogy talán bizonyos értelemben jól jött a járvány, mert sok csapat rákényszerült arra, hogy a fiatalokat a mélyvízbe dobja. Így lehet, hogy előrébb jött, aminek később kellett volna bekövetkezni. Úgy gondolom, a generációváltás egy folyamat, nem egyik napról a másikra következik be.

Mi a program, nincs sok pihenő, hiszen január közepén folytatódik a bajnokság?

Pontosan így van. Egy rövid pihenőt kapnak a játékosok az ünnepek alatt, magukkal viszik az edzésterveket. Majd január első hetében már gőzerővel edzünk, hiszen január közepén már idegenben meccset kell játszanunk.

Nyilas László