Rég mehetett már el úgy a gárda téli szünetre, hogy nem hátra, hanem előrefelé nézelődhetett a tabellán. Lukács Gergely, a csapat vezetőedzője elégedett az eddig mutatottakkal, de nem akar előreszaladni.

Milyen volt ez az őszi szezon?

Nem rossz – vágta rá mosolyogva Lukács Gergely edző.

Kicsit bővebben?

Amit a szezon elején elterveztünk, azt teljesítettük. A megszerzett nyolc pont a sorsolásunk fényében jó eredmény. Azt tudtuk, hogy a Szolnok és az OSC másik dimenzió. A bajnoki rajt előtt azt mondtam, minden meccshez úgy állunk hozzá, hogy meg akarjuk nyerni. Az előbb említett két csapat ellen egy szűk vereség még bőven belefér ebbe az elvbe, bár épp az OSC elleni hazai meccsünkön láthattuk, nem is volt olyan szürreális az álom. Persze az is igaz, hogy akadt pár meccsünk, amiben lehetett volna még pont. A Vasas elleni idegenbeli egygólos vereség vagy a Debrecen elleni itthoni döntetlen. Ugyanakkor nem szabad telhetetlennek lenni, hiszen bravúrpontot is szereztünk Szegeden.

Egy éve az ősz a vereségekről szólt. Sem a bravúrok nem jöttek, sem pedig a kötelező győzelmek. Mi változott azóta? Hiszen a keret nagyrészt ugyanaz.

Kezdünk érettebbek lenni. Itt sok a fiatal játékos, kis túlzással csak azok vannak. Nekik időbe telik, amíg vízilabdázóvá érnek. Ez nem megy egyik napról a másikra, de még egyik szezonzáró a másikra sem, itt évekről beszélünk. A koncepciónk viszont pont ez, hogy itt válhassanak felnőtt játékossá a srácok. Idén jóval kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtanak a játékosaim, ez a növekvő rutin és a rengeteg közös munka miatt van. Azt jó látni, hogy idén már négy negyeden keresztül is kapok vissza kimagasló teljesítményt egy-egy fiataltól. Persze ehhez az is kell, hogy a rutinosabb pólósok, Barát, Csacsovszky Alex, Krizsán és Rakonjac kiegyensúlyozottan hozzák, amit várunk tőlük.

A szezonban talán egy olyan meccs volt, ami után elégedetlennek tűnt. A Szeged elleni sima hazai vereség után a játékosok hozzáállásával volt baja. Ez okozott azóta problémát?

Edzéseken sosem volt ilyen baj. A játékosaim edzésmunkája, hozzáállása általában a kiváló és a jó között ingadozik. Viszont azt gondolom, egy huszonéves sportoló nem elégedhet meg a jóval, mindig a kiválóra kell törekedni! Az olykor egy-egy meccsen belül jelentkező ingadozó teljesítmény főleg az életkor számlájára írható. Ez ellen pedig csak nagyon sok munkával lehet tenni.

Tavaly három ponttal zárták az őszt, most már van nyolc. Az alapszakasz végén mennyivel lenne elégedett?

Számolgatni nem szeretek, de az alapszakaszból hátralévő öt meccsünk közül négyen van esélyünk a győzelemre, ha ezeket meg tudnánk nyerni, az nagyon szép eredmény lenne.

Forrás: www.bama.hu