A kezdeti – még kissé botladozó – lépéseket a sportemberek Jillek Emil testnevelő vezetésével tették meg. Nem a síelési tudással akadtak gondok, inkább a pályák kijelölése okozott fejfájást a sportvezetőnek. Az első lesikló nyomvonal a Tubes és Kantavár között húzódott. De a Kis rétnél még egy kisebb síugrósáncot is kialakítottak, ami azért már az erős elhivatottságot jelezi.

A PVSK síelőiről már korábban is jelentek meg írások, de akkor még a háborús Leventemozgalom keretein belük. Hiszen Bali László, Dobi Gyula, Egerszegi Tibor, Farkas János, Gajári János, Hermesz Dezső, Karsai Ottó, Katics András, Katics János valamint Tanics János egyaránt a Vasutas egyesületet jelölte meg klubjaként, már 1944 végén. De hivatalosan 1945-ben jöhetett létre.

A szakosztály irányítását 1947-ben Bajtai Dezső vette át, 1953-ig töltötte be ezt a pozíciót. Jellemzően húsz állandó versenyzővel rendelkeztek a síelők, ami ugyan nem hatalmas szám, de a bevezetőben említett korlátozott lehetőségek ismeretében mondhatjuk, azt kellett megbecsülni, aki akadt.

Különlegesen eredményes egyéniség volt Sajgó Pál, ő tizenhétszeres magyar bajnok lett sífutásban, de a sílövészetben – idegen szóval a biatlonban – úgyszintén jeleskedett. Ugyan Budapestre igazolt, mert ott jobb feltételek várták, mégsem feledhetjük a nevét. Főleg azért nem, mert kijutott az 1952-ben, a norvégiai Oslóban rendezett téli olimpiára, majd ezt a sikert 1960-ban megismételte. Abban az évben az Amerikai Egyesült Államokban, Squaw Valley körzetében rendezték meg a nagy seregszemlét. Sajgót tehát az első pécsi téli olimpikonnak is nevezhetjük, némi jóindulattal.

A zord keretek közötti működésben fontos megemlékezni róla, miszerint 1958-ban megkezdték egy országos pálya kialakítását, egy melegedővel együtt, a Misina tetején. Ekkor került szóba a felvonó kiépítése is, amire 1963-ban került sor.

A hetvenes években a helyzet semmiben sem kedvezett a síelés szerelmeseinek. Ugyanis a legelszántabbak, legbátrabbak már eljuthattak Lengyelországba, esetleg Csehszlovákiába, ott pedig sokkal jobb kínálatból lehetett válogatni. A szerencse fiai esetleg még Ausztriába is kirándulhattak, ott kapva ízelítőt a sportág helyzetéről. Ezek ellen Bali László aktuális sportvezető sem tudott semmit tenni, bár ez nem is számított elvárásnak vele szemben. Bali természetesen nem véletlenül bukkant fel az irányításban, korábban, versenyzőként válogatott kerettagként tartották számon.

Az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek derekán Reményi Ferenc került a szakosztály élére. A nevéhez köthető egy új felvonó, meg egy műanyagpálya átadása. Utóbbi hossza 150 méterre volt tehető, szélessége meg 8 métert tett ki.

Ezt követően lépett a színre Jillek Szabolcs, akinek az édesapja az alapítók között volt jelen. Nos, a fiatalabbik Jillek versenyzőként minden ágat kipróbált, de 1992-ben már vezetőként is számításba vették. Az örökifjú, mindig vidám jogász újabb lendületet adott a cseppet sem egyszerű időszakban. Ne feledjük, a rendszerváltás után már profi túrákat szerveztek az utazási irodák, így aki képes volt megfizetni, az a legjobb szolgáltatásokat vehette igénybe tőlünk nyugatabbra. Ausztria, Olaszország, Franciaország, netán Svájc terepei nem azonos osztályban vettek részt a versengésben.

Igaz, példának okáért ’97-ben a Mecseken is kiválóak lettek a hóviszonyok. Ezen felbuzdulva, a PVSK versenyszervezői azonnal országos minősítő versenyt is rendeztek, 65 fő részvételével. Az aktivitásra nem lehetett panasz, de a gonosz erőkkel azért meg kellett vívni egy megnyerhetetlen csatát. Az illegális fémgyűjtők csekély sportérték mellett, ám állandóan lopták a felvonó kábeleit. A síház sem úszta meg, vittek mindent a betolakodók, ami nem volt tűzforró, illetve nem volt lebetonozva.

Egyre inkább közeledve napjainkhoz, 2017-ben csupán 23 fő síelt a Pécsi VSK színeiben. Ennek ellenére azért léteznek, üde színfoltot jelentve az immár évszázadnál is korosabb klubban. Ahol az állandó „mostohagyerek” szerepét jól tűrve folytatják a munkát. Már ezért sem szabad hagyni, hogy a hagyományaik végleg elolvadjanak.

Napjainkban a szakosztály 20-30 lelkes taggal rendelkezik. A síház felújítása 2020-ban elkezdődött, a 60 millió forintos beruházás 2021-ben készül el.