Megszakítás nélkül, több mint 70 éve szolgálja szeretett egyesületét, a PVSK-t, versenyzőként, ha kellett kétkezi munkásként, elnökségi tagként, a MiZo Pécsi VSK felügyelő bizottsági tagjaként, mikor, hol volt rá szükség. Amikor az évforduló alkalmából otthonában meglátogattuk, nyoma sem volt az utóbbi hónapok nehezebb időszakának, a néhány hetes gyengélkedés után, szinte teljesen helyreállt az egészsége. Egy valami nem változott, a hihetetlen derű, az optimizmus, és az őt körülvevő család gondoskodásából is táplálkozó humorérzék. Nem kell feltenni az első kérdést, azonnal ömlik belőle a szó.

Egyre jobban érzem magam, 84 év azért mégiscsak több nyolc évtizednél, áprilisban leszek 85 éves. Több hétig voltam kórházban, de már rendben vagyok. Az utcára még csak akkor merészkedem, ha orvoshoz megyünk, de egy-két hét múlva, kis segítséggel, már elmegyek egy rövidebb sétára. Szedem a gyógyszereket, a gondos ápolás nyomán pedig lassan visszanyerem erőmet is. A családom, és a feleségem mindent megadnak, amire szükségem van.

Emlékszel-e még az első napra, amikor beléptél az egyesületbe, hány éves voltál akkor?

Tizennégy voltam, és minden pillanatára emlékszem. Mivel édesapám a Pedagógiai Főiskolán oktatta a sísportot, én már gyerekkoromban elköteleztem magam a sportággal. Szóltak, hogy a PVSK-ban, (akkor Pécsi Lokomotív) van síszakosztály, elmentem, és jelentkeztem. Még az első versenyemre is emlékszem, amely a Tubestől induló pályán zajlott, ahol a pálya közepén, még fák is voltak. Később veszélyessége miatt betiltották ezt a szakaszt.

Miért éppen a PVSK?

Azért, mert a városban csak itt volt szakosztály. Abban az időben a teniszhez hasonlóan, úri sportágnak számított a sízés, sokan nem nézték jó szemmel a síelőket. Persze akkor még volt bőven hó, ma már azoknak, akik síelni szeretnének, külföldre kell menni.

Mit emelnél ki, ami a legfontosabb volt számodra ebben a hosszú időszakban?

Az egész életem a sporthoz, és a PVSK-hoz kötődik. Amit elértem a sportban, de nyugodtan mondhatom az életben is, abban nagy szerepe volt az egyesületnek. Sok mindent csináltam, olyan dolgokat, ami a sport, a gyerekek, és a PVSK javára szolgált. De ha még is ki kellene emelnem valamit, akkor az a Síház, és az ezzel kapcsolatos történések. Még az ötvenes években, amikor épült, hordtam a téglát, toltam a talicskát építési törmelékkel, és most ott voltam akkor is, amikor 2021 novemberében átadták a PVSK csodaszép, Bali Lászlóról elnevezett Síházát. Ez mintegy keretet adott életemnek. Elveim vannak, amelyet soha nem adtam fel, nem vagyok gazdag, de amit kaptam, mindent megadott nekem. Nem voltam megvesztegethető, sem megalkuvó, mindig kimondtam, ami a szívemen volt, így este tiszta lelkiismerettel térhettem nyugovóra. Ha voltak is nehéz pillanatok a tisztességgel kikövezett egyenes út mindig elvezetett a megoldáshoz.

Hogy telnek a hétköznapok?

Sokat olvasok, rejtvényt fejtek, és nézem a televíziót, fogadom a látogatókat. Minden sportközvetítés érdekel, de mivel most van a szezonja, elsősorban a sí versenyeket élvezem. Szurkolok minden magyar csapat- és egyéni sportolónak.

Követed-e napi szinten a PVSK-ban folyó történéseket, és milyen a kapcsolatod az egyesülettel?

Természetesen követem. Sokan, elsősorban a síszakosztályból, meglátogatnak, beszélgetünk, és segítek is ha tudok, és telefonon is sok emberrel vagyok kapcsolatban. Nagyon szurkolok, hogy végre készüljön el a sportlétesítmény, méltó otthont kapjanak a sportolók, mert megérdemlik. A PVSK olyan egyesület, ahol mindig rend volt, a fejekben és szakosztályi munkában is. Nagyon köszönöm, a látogatást, és mindenkinek üdvözletemet küldöm. Hajrá PVSK!

Dr. Jillek Szabolcs 2002-ben választott Aranygyűrűs, és a PVSK örökös tagja. A sport és a PVSK iránti elkötelezettsége ebben a 70 évben is töretlen maradt. Az ellenállhatatlan humorát, optimizmusát még nagyon sokáig szeretnénk csodálni.