Hatvannégy év nem kis idő. Dr. Jillek Szabolcs ennyi ideje tagja a Pécs Vasutas Sportkör-nek és ma is tevékeny tagja a PVSK Elnökségének. Bányászként kezdte, volt csillés és vájár is, később végzett jogászként, elnöke a Lakásszövetkezetek és Társasházak Megyei Szövetségének. Majd a Lakásszövetkezetek Országis Szövetségének elnöki tisztét is ellátta. Ezt követően elnöke volt a Mecsek Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Kft.-nek is. Dolgozott Budapesten, egyszer még az Irigy Hónaljmirigy csapatát is menedzselte. 1991-től a Magyar Sí Szövetség Felügyelő Bizottságának tagja is volt.

Munkája elismeréseként, számos kitüntetés mellett, a PVSK Vezetősége 2002-ben „Aranygyűrű” kitüntetésben, és a „PVSK Örökös Tagja” elismerésben részesítette.

Hogy telt a születésnap?

A 78. volt április 16-án, nem volt nagy buli, családi körben ünnepeltünk, nagyon kellemes volt.

Hogyan kerültél Pécsre, hiszen Kaposvárott születtél?

Igen, két éves koromig ott éltünk. Majd édesapám, aki testnevelő tanár volt, Pécsre került. A Pécsi Pedagógiai Főiskola alapító tagjaként kinevezték a Testnevelési Tanszék vezetőjének. A levente oktatás keretében ő végezte a sísport oktatását. Egyszer még azt is elintézte, hogy a pécsi püspök megszentelte a sízőket a Széchenyi téren, közel 400-an vettek részt ezen az ünnepségen. Ez volt az úgynevezett sí szentelés.

Hova jártál iskolába?

Az általános iskolát az Egyetem utcában kezdtem, de jártam az I-es Gyakorlóba és a Vámház utcai Általános Iskolában fejeztem be az általános iskolát. A középiskolát a Nagy Lajos Gimnáziumban kezdtem, majd az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumban fejeztem be. A Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán diplomáztam 1984-ben.

Elég sok mindent csináltál a kezdetekben…

Bányászként kezdtem, voltam csillés majd vájár is, András aknán, majd következett a katonaság Gyöngyösön. Ezután az Uránbányához kerültem, elektrikusként dolgoztam, és munka mellett esti tagozatra jártam a Jogi Egyetemre. 1983-93-ig Budapesten dolgoztam. A MÁV-nál gyerekként dolgoztam, a pályafenntartásnál. Pécsett a Megyei Lakásszövetkezetek és Társasházak Szövetségének, és az Ércbányász Lakásszövetkezet elnöke is voltam. Mellette természetesen sportoltam, a Testnevelési Főiskola sí szakán edzői oklevelet is szereztem.

Milyen sportágakat űztél korábban?

Kezdetben három- és öttusáztam. Akkoriban Csete Pista bácsinak köszönhetően a Tüzér utcai lovardába jártunk lovagolni. Majd hobbiszinten a lövészetet is űztem. Voltam hadsereg bajnok is, sőt Kiskőrösön egy országos jubileumi pisztolyversenyt is nyertem. Többszörös bajnoka voltam az országos TLV lőbajnokságnak. Ezen kívül vitorláztam és ejtőernyőztem is. De űztem a síugrást is, részt vettem az akkor még egyedülálló műanyag sí sáncon rendezett nyári versenyeken (János-hegy). Végül kikötöttem az alpesi számoknál.

Persze akkor még más telek voltak…

Ez kétségtelenül így van. Nem a nosztalgia miatt mondom, de régen nagyobb telek voltak, sok hóval. Azokban az években nem volt ritka a 30-40 havas nap sem. Ma jó, ha húsz van évente. A Búza téren laktunk, én sokszor a Mecsekről lakásunkig csúsztam sílécen. Ma ez teljességgel elképzelhetetlen! Abban az időszakban épült meg az első lesikló pálya a Tubestől- Kantavárig. Később jobb minőségben megépült a jelenleg is használt pálya, majd a sífelvonó, és később a sí ház.

Hány éve vagy tagja a PVSK-nak, és miként kerültél az egyesülethez?

Hatvannegyedik éve vagyok tagja, szinte kimondani is sok! A kezdetekre, az úgynevezett hőskorra még később kitérek, most annyit 1953-ban a PVSK-nak volt Sí szakosztálya. És mivel már akkor sokan űztük a sportágat, úgy gondoltuk, sikeresebbek lehetünk, ha csatlakozunk az akkor már 1945-től működő PVSK-hoz. Ambrus József volt a szakosztályvezető. Körülbelül harmincan lehettünk.

Mik voltak a legnagyobb sport sikerek?

Nagyon sok verseny volt akkor. Itt a Mecseken is, de Bánkúton vagy Galyatetőn is. Pécs a síelés fellegvára volt. 1945-óta működik sí szakosztály. Voltam vidékbajnokságon második, síugrásban OB-én hetedik. De voltam az Országos Sí Szövetség Felügyelő Bizottságának tagja, a Baranya Megyei Sí Szövetség elnöke. Mint versenyző, többszörös megyebajnokságot nyertem, de az országos vidéki bajnokságokon is jól szerepeltem. Országos síugró és északi összetett versenyeken is indultam. Sikernek tartom azt is, hogy a különböző táborokkal nagyon sok gyereket tanítottunk meg e gyönyörű sportágra. A versenyzést 1963-ban fejeztem be, mivel közben edzői képesítést is szereztem, az utánpótlásnál dolgoztam.

Manapság hogy áll a sísport Pécsett?

Vagyunk, még létezünk. Sajnos ma már nagy telek nincsenek. A régi 30-40 napos havas napok, ma a felére csökkentek. 1953-ban, épült és lényegében a mai napig üzemképes a korszerűnek nem mondható, felvonó, ma nagyon rossz állapotban van. Többször javítottuk, foltozgattuk. Sajnos az évek kikezdték. A szakosztály tagjai, a 70-es években 13.000 óra társadalmi munkaórával megépítették a sí házat. Nem tudjuk megoldani az őrzésüket, ezért sok minden eltűnt az évek során, volt úgy, hogy illetéktelenek a falat kibontva jutottak be az épületbe, vérzik a szívem a mai állapotok láttán. Én még téglát is hordtam, sőt falaztam is az építkezésnél. A sí és szánkó diákolimpiát manapság is megrendezzük, ha van hó. Pedig jó lenne, ha javulnának a feltételek. Kapaszkodj meg! Egy felmérés szerint 30 ezren járnak Pécsről külföldre, Szlovéniába, Olaszországba, Ausztriába telente síelni.

Sokszor voltak nagy tervek, ezekkel mi lett?

Szerettünk volna egy motoros szánt vásárolni, hogy az esetleges baleseteknél minél gyorsabban szállíthassuk a sérülteket, és nem csak a sízőket, hiszen sokan túráznak is a Mecsekben. Nem jött össze. Felvonót terveztünk a Misina rekonstrukció keretében, ma már szóba sem kerül. Én a Tettyére képzeltem egy felvonót, ami valahol az étterem mellől indult volna, és a Misinánál lett volna a vége. Képzelhetjük, hogy az idegenforgalom mennyit profitált volna, nem beszélve a turizmusról. Egyértelmű, hogy a fentieken túl az új létesítmény javítana a környezetvédelem helyzetén, megoldaná a parkolási gondokat, és a Misina létesítményeinek kihasználhatóságát. Sajnálatos, hogy még tanulmány sem készült az esetleges létesítés lehetőségéről, a várható költségeiről. Mindkettő hamvába hullt. Próbáltunk egy hóágyút is venni, ami természetes vízzel működött volna, de, nomen est ómen, az is kútba esett. Megtettük, sokszor erőnkön túl is, ami az edzés lehetőségünket javítja. A Misinán az országban elsőként legyártottunk egy műanyag sípályát és ennek köszönhetően korosztályos országos bajnokcsapataink voltak. Ebben az időszakban több válogatottat adott a szakosztályunk. Meződi Levente nemzetközi szlalom versenyt nyert. Tudom, sok fontos dolog van a városban, de a civilizált élethez ez is hozzátartozik, ugyanúgy, mint a modern buszok vásárlása.

Edző is voltál, de mi van a mai edzőképzéssel?

Régen nagyon komoly képzés volt. A TF-re jártunk, és gyakorlati foglalkozás és vizsga volt. Ma már ritkábban indítanak sí szakágban edzőképzést, inkább a síoktató, sí tanári képzés került előtérbe, amit a hatalmas tömegsport indokol.

Te jelenleg mit csinálsz a PVSK-ban?

A Sí Szakosztály vezetője vagyok, és tagja vagyok a PVSK Elnökségének. Dolgozom az örök szerelemért, a pécsi sísportért, mert mindent el lehet érni ebben a sportágban is, csak dolgozni kell, és persze legyen sok hó. Remélem, hogy elnökségi tagként továbbra is segíteni tudom szeretett egyesületemet, melyhez mind a mai napig hű voltam.

Nyilas László

---
2. kép: Dr. Jillek Szabolcs (balra) a Misinán lévő síház erkélyén.