Horváth Géza ökölvívó, mesteredző Nagyatádon született 1918. december 29-én. Nagyatádon ismerkedett meg sportággal 1932-ben, később Kaposvárra került. Már 1943-ban első helyet szerzett a Székesfehérváron rendezett Országos Leventebajnokságon, a Bp. Vasutas színeiben, pehelysúlyban. Sikeres pályafutását kétszeres válogatottként 1947-ben fejezte be.

1948-ban középfokú edzői képesítést szerzett kiváló eredménnyel. 1950-ig a Nagykanizsai Vasútnál volt edző, majd PVSK-hoz került. 1952–56 között a Testnevelési Főiskolán, levelező hallgatóként, szakedzői képesítést szerzett.

Tanítványai 34 országos bajnokságot, és 112 dobogós helyezést szereztek. Az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője, a magyar csapat szöuli felkészítője is volt, bár az olimpiára nem jutott ki. Az edzői munka mellett hosszú időn keresztül betöltötte a PVSK Ökölvívó szakosztályának technikai vezetői és szakosztályvezetői tisztét is. Legeredményesebb tanítványa a szöuli olimpikon Alvics Gyula, aki jelenleg a PVSK ökölvívóinak szakmai vezetője, és aki mindig szeretettel beszél egykori mesteréről.

Horváth Géza 1969-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült, 1970-es években a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát is átvehette, a Magyar Ökölvívó-szövetség pedig mesteredzői címet adományozott neki.

A Baranya Megyei Ökölvívó-szövetség, és a PVSK vezetése minden évben egy róla elnevezett verseny megrendezésével adózik a kiváló sportember, Horváth Géza emlékének. A PVSK vezetése 1994-ben (posztumusz) Aranygyűrűvel ismerte el fél évszázados eredményes munkásságát.

Horváth Géza Pécsett hunyt el 1988. október 28-án.

Horváth Katalin az egyik lánya így emlékezik Géza bácsira:

Édesapám talpig becsületes, szerény, igazi sportember volt, akinek élete volt a PVSK. Az ökölvívókat saját gyerekeinek tekintette, néha pénzzel is segítette sportolóit, és soha nem kellet visszaadniuk az kapott összeget. Egyszer megnyerte a Békekölcsön főnyereményét, ami akkor óriási pénz volt, a feléből felszerelést vásárolt a szakosztálynak, a másik feléből felújították a nagymamámék lakását. Mi nagyon szerényen éltünk, abból a pénzből nekünk is jutott egy kisebb összeg. Élt-halt tanítványaiért, olyan értékrendet vallott, ami ma már elég ritka, és ezt próbálta a sportolóinak is átadni, becsületes légy, és tedd a dolgodat, ott ahol vagy - mondta mindig. Édesanyánk halála után, már nem csinálunk nagy családi megemlékezést. Bár az idén elmaradt, de évente még mindig versennyel adózik a PVSK emlékének. Nagyon köszönöm, hogy megemlékeztek róla, jól esik a családnak.