Horváth Géza ökölvívó, mesteredző Nagyatádon született 1918. december 29-én. Nagyatádon ismerkedett meg sportággal 1932-ben, később Kaposvárra került. Már 1943-ban első helyet szerzett a Székesfehérváron rendezett Országos Leventebajnokságon, a Bp. Vasutas színeiben, pehelysúlyban. Sikeres pályafutását kétszeres válogatottként 1947-ben fejezte be. 1948-ban középfokú edzői képesítést szerzett kiváló eredménnyel. 1950-ig a Nagykanizsai Vasútnál volt edző, majd PVSK-hoz került. 1952–56 között a Testnevelési Főiskolán, levelező hallgatóként, szakedzői képesítést szerzett.

Tanítványai 34 országos bajnokságot, és 112 dobogós helyezést szereztek. Az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője, a magyar csapat szöuli felkészítője is volt, bár az olimpiára nem jutott ki. Az edzői munka mellett hosszú időn keresztül betöltötte a PVSK Ökölvívó szakosztályának technikai vezetői és szakosztályvezetői tisztét is. Legeredményesebb tanítványa a szöuli olimpikon Alvics Gyula, aki mindig szeretettel beszél egykori mesteréről.

Horváth Géza 1969-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült, 1970-es években a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát is átvehette, a Magyar Ökölvívó-szövetség pedig mesteredzői címet adományozott neki. Horváth Géza Pécsett hunyt el 1988. október 28-án.

A Baranya Megyei Ökölvívó-szövetség, és a PVSK vezetése minden évben egy róla elnevezett verseny megrendezésével adózik a kiváló sportember emlékének. A PVSK vezetése 1994-ben (posztumusz) Aranygyűrűvel ismerte el fél évszázados eredményes munkásságát.

Horváth Éva az egyik lánya így emlékezik vissza édesapjára, Géza bácsira:

Édesapám talpig becsületes, szerény, igazi sportember volt, akinek élete volt a PVSK. Az ökölvívókat saját gyerekeinek tekintette, néha pénzzel is segítette sportolóit, és soha nem kellett visszaadniuk a kapott összeget. Egyszer megnyerte a Békekölcsön főnyereményét, ami akkor óriási pénz volt, a feléből felszerelést vásárolt a szakosztálynak, a másik feléből felújították a nagymamámék lakását. Mi nagyon szerényen éltünk, abból a pénzből nekünk is jutott egy kisebb összeg. Élt-halt tanítványaiért, olyan értékrendet vallott, amiely ma is megállja a helyét, azt próbálta a sportolóinak átadni, hogy mindig becsületes légy, és tisztességgel tedd a dolgodat, ott ahol vagy, mondta mindig. Mi a gyermekei is e szerint nőtünk fel, és élünk ma is. Nagyon köszönöm, hogy emlékeztek rá a PVSK-ban, jól esik a családnak.