Kezdetben, vagy kicsit később létezett a ju-jitsu, illetve annak több rendszere. Ezek halmazából jött létre a mai judo, amit kissé magyarosítva dzsúdóként ismer a köznyelv. Igaz, akad valóban magyar nyelvi megfelelője, a cselgáncs, ám azt a hagyományokat ápoló szakemberek nem szeretik annyira, mert nem fejezi ki a harcművészet igazi szellemiségét. De gyakorlatilag mindegyik ugyanazt takarja, bárki választhat közülük kedvére. Mi maradjunk a judo változatnál, ha már ekkora a kínálat!

Hazánkban 1957-ben alakult meg az önálló szövetség, majd 1959-ben csatlakoztunk az Európai Judo Unióhoz. Ehhez képest, alig két évvel később már Pécsett is döngtek a tatamik, kevésbé japánosan a küzdőszőnyegek. A szellem kiszabadult a palackból, keleties varázst árasztva.

A források szerint az első szakosztályvezetők Dóra János és Molnár Gábor voltak. Mellettük Vass Ferenc, Kovács Ferenc, Sárics Jenő, valamint Lukácsi Sándor is ott serénykedett az alapítás idején. Első ismert versenyük a Tatabányán megtartott országos vidéki csapatbajnokság lehetett. Az akkoriban érvényes naptárak 1961 novemberét mutatták. Némi megilletődöttség után, végül az újoncok megkaparintották a harmadik helyezést. Aminél többet senki sem remélt egy új csapattól.

Az első fellángolás a Pécsi VSK keretei között azonban csupán 1963 végéig tartott. Akkor ugyanis a városi sportpolitika közbelépett. Hiszen 1964 januárjától a sportemberek a Pécsi Dózsába igazoltak át, a minőségi fejlődés ígéretével. A Dózsából később Pécsi MSC lett egy fúzió során, 1973-ban. A judósoknak azonban ott már sok nem volt megírva, mivel a szakosztály a piros-feketéknél megszűnt. Következett a Pécsi Spartacus, bár az a „szerelem” is csupán 1979-ig lángolt. Ekkor hát a küzdők visszatértek a Pécsi Vasutas Sportkör égisze alá. A kör bezárult, sok minden a helyére került!

Az újrakezdés természetesen nem volt egyszerű, de Vida János 1979-ben, Mongóliában, Ulánbátorban az Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) harmadikként végzett. Két szezonnal később Szakács László ugyanolyan keretek között 2. lett, tehát az újjászülést túlélte minden fontos szereplő.

A neveknél egy kissé leragadva, nem feledhetjük Géra Nándort, ő 1982-ben felnőtt bajnoki 3. is volt. Később vezetőedző vált belőle. Már szeniorként szintén hozta a formáját, világversenyeken villogtatta meg a tudását.

Közben a sportág kétneművé vált, a szebbik kategóriában Parragh Katalin, Szabados Hajnalka, illetve Vészi Klára tett rengeteget a vasutas név elismertetése érdekében.

Vezetőedzőként megkerülhetetlen tényezővé vált Fekete Tamás, tőle idővel Kersics Antal vette át a váltóbotot. Ő nem csak a szakmai munkában járt az élen, de túl az aktív versenyzői szakaszán, rendre visszatért a korosabb sportolók világeseményeire is. Ahonnan rendszeresen éremmel tért haza, példát mutatva a fiataloknak. A „főnök” ugyan könyvből is tanulta a tudományt, de azért a gyakorlatban sem jött zavarba, ha valaki a babérjaira akart törni!

Közeledve napjainkhoz, feltűnt egy újabb generáció képviselője is. A név nem meglepetés, Kersics Dávid Európa-kupa versenyeken képviselhette egyesültét, miközben már az edzői munkából is igyekezett kivenni a részét. Emellett ott lehetett 2018-ban a nyílt magyar bajnokságon is, Sopronban, ahol nem súlycsoportos volt a küzdelem. De Kersicsnek tulajdonképpen ez mindegy is volt, meg sem állt a 3. helyig, bizonyítva az alma meg a fája alapigazságát.

Minden fontos személyt, eredményt lehetetlen lenne felsorolni. Főleg, mert széles a bázis, sok-sok korosztályban, súlycsoportban zajlik a felkészülés, meg a versenyzés is. De az bizonyos, a küzdősportos „banda” a PVSK sportcsaládjában, meg országosan is méltán vívott ki magának komoly elismerést, az évtizedek során.

Azok a klubok, sportszervezetek, ahol átmenetileg az egykori PVSK-s judósok megfordultak, már csupán a visszaemlékezésekben léteznek. Ennél többet pillanatnyilag nehéz lenne mondani a vasutasok szakmai műhelyéről. Ideig-óráig le lehetett szorítani őket, de aztán kiszabadultak, visszatámadtak, jelezve a legyőzhetetlenségüket.

Ez pedig fontos üzenet a kezdők számára is!