Az augusztus 5-ig tartó rendezvény első turnusa a serdülő és ifi korosztályokból állt, a második szakaszban a kisebbeké a Kistó melletti helyszín..

A programról, és az elvégzett feladatokról Kersics Antal a negyedévszázada működő tábor vezetője számolt be.

Az idei a huszonötödik táborunk, amely egyfajta ünnep nekem is. Rengeteget tanultam én is az évek során, sok mindenben változtam is, amellett, hogy oktatunk, mi edzők is sok új fogalommal ismerkedünk meg. Valamikor azzal a céllal indultunk neki, hogy a kényelmesebb otthoni környezetet hátrahagyva, nomád körülmények között, amolyan csapatépítő örömtábort csináljunk. Menet közben rájöttünk, hogy ez nem csak egy jó móka, hanem az idő, és a lehetőségek jó kihasználásával ragyogó alkalom az erőnléti és pszichikai fejlesztésre is, és kiváló felkészülés is a második félév versenyeire. Az erőnléti, és kardió edzések mellett olyan fogásokat tanulnak, gyakorolnak a versenyzők, amelyeket már az őszi versenyidőszakban is alkalmazni tudnak. Természetesen jut idő a kikapcsolódásra is, amelynek egyik fő eleme a fürdés. Aki itt az évek során eltöltött egy bizonyos időt velünk megtanulhatta azt, hogy sosem lesz egyedül a sportágában, hogy mindig számíthat valakire, aki ott van mellette, és segít a nehéz pillanatokban is. Nagyon megváltozott a világ, a mai gyerekek sok mindent készen kapnak a digitális térből, de meg kell tapasztalniuk, milyen az, ha valamit önállóan alkotnak, amiért meg kell küzdeniük, és a judo erre is nagyon alkalmas.

Néha korlátozzuk a telefon használatot is, és sokszor azt vesszük észre, ha valami tartalmas dologgal vannak elfoglalva, nem is hiányzik nekik. Olyan sűrű a program, amely a nap szinte minden percét kitölti, egyszerűen nincs idő másra, csak a meghatározott feladatok elvégzésére. Természetesen nézzük az olimpiát, elsősorban a magyar versenyzőket, amikor időnk van, szurkolunk is nekik. Az egyéni sportágakban, így a küzdősportokban is, nagyon fontos, hogy tudjam, ki vagy kik állnak mögöttem, edzők, versenyző társaim, és az is, hová tartozom, ha ezek megvannak bennem, nincs senki, aki le tudna győzni. Erről is szól ez a két hét.

A tábor egyben Kenderesi Péter felkészülési időszaka is a Tallinban, szeptember ötödikén sorra kerülő Junior Európa-bajnokságra, valamint a további nemzetközi versenyekre. Természetesen ő is elmondta tapasztalatait.

Én már annyi táborban voltam, és leszek is, hogy már néha azt sem tudom, melyikben vagyok. Persze ez csak egy móka volt, mert számomra ez a tábor nagyon fontos, ragyogó a környezet, és mindig remek a hangulat. Pontosan nem tudom hányadik alkalom ez nekem, hiszen annyi felé utazom a világban, de úgy számolom, ötödször vagyok itt. Teljesen mindegy, melyik táborban vagyok, a lényeg, hogy a munkát el kell végezni. Én is nézem az olimpiát, de én inkább csinálni szeretem a judot.

A sátorozás nagy kaland a már rutinos táborozóknak is. Vannak itt társaim, akikkel el együtt dolgozom, ez az idősebb korosztály. Most alapozás folyik, elsősorban az erőnlétet fejlesztjük. Remélem, én is tudok segíteni, hiszen van már tapasztalatom, és nekem is jó, hogy itt lehetek, és készülők az őszi nagy feladatokra. Én mind a két héten itt vagyok, mindent együtt csinálunk, még közös éneklésben is részt veszünk. Nekem még lesz egy horvátországi edzőtáborom, és szeptember elején, Tallinban az Eb. Későbbi célom, hogy esetleg edző legyek, erre készülök is, úgy gondolom, át tudnám adni azt a tudást, ami évek alatt felhalmozódott bennem, és még lesz is lehetőségem bővítenem az ismereteket. De ez még egy nagyon távlati cél.

Amikor ezek a sorok íródnak az olimpiai közvetítés során épp két judos hölgy mérkőzik egymással. A legnagyszerűbb világversenyre eljutni nagyon rögös, és gyötrelmes úton lehet, és nem is sikerülhet mindenkinek. Talán ennek az útnak az első métereit éppen Orfűn, Tóni bácsi edzőtáborában teszik meg a résztvevők közül néhányan.