A párizsi siker a nemcsak az önbecsülést növelheti, de kihathat majd a tanítványoknak átadatandó tudás hitelességére is, és erőt adhat a mindennapok edzői munkájában. A vele készült beszélgetésből sokat megtudhatunk a versenyről, a sport iránti szeretetről, a motivációról, a napi, néha gyötrelmes munkáról, egyszóval magáról az életről.

Hányan indultak, és mi volt az út a döntőig?

Az előzetes nevezés után 2390 résztvevő volt, több mint 60 országból a világ minden részéről. Tudni kell, hogy korosztályi kategóriák vannak, amelyek öt évenként emelkednek 35-évtől, én a 60-65-ig korúak mezőnyében indultam. Nekem ez volt az ötödik világbajnokságom, és az ötödik érmem. Harry Koppe egy nagyon magas holland volt a döntőben az ellenfelem, bírói döntéssel 3-1-re vert meg. Talán többet kellett volna kezdeményeznem, de tudni kell, hogy itt már egyetlen rosszabb fogás is döntő lehet, most ő nyert, de remélem lesz még alkalmam visszavágni. Engem háromszor intettek meg, öt csak egyszer. Az én korosztályában 15-en indultak, én egy franciát, valamint egy német versenyzőt vertem meg a döntőig.

Kik segítettek ennek az eredménynek az elérésében?

Ez a siker egy közös munka eredménye, sokan voltak, akik segítettek nekem. Járányi Zsolt és Kenderesi Péter néha edzések után is ott maradtak velem, és különböző taktikai elemeket, fogásokat gyakoroltunk. De a helyszínen társaim, Péter József, Engel Attila, Kürti János, Edelényi László és Keszthelyi Péter is sokat segítettek, támogattuk egymást, és bár ők nem értek el helyezést, de nagyon szépen helytálltak. Idesorolnám Papp Viktort is, aki biztosította részvételét, de sérülés miatt nem tudott részt venni.

Itt kell megemlítenem egyesületemet a PVSK-t, anyagilag is támogattak, és kaptunk egy autót is, ezek nélkül nagyon nehéz lett volna a részvétel. Mindenkinek köszönöm, ily módon lett közös ez a siker.

Mi lehet a hozadéka egy ilyen eredménynek a hétköznapokban?

Nagyon sok területen felhasználható ez a siker. A tanítványaimnak példa lehet, hogy bármelyik korban, bármit elérhetsz, ha nagyon akarod, és sokat dolgozol érte. Talán az edző tekintélye is nő, ha ő is csinálja a sportágat, nem csak beszél róla. Természetesen nagy erőfeszítést igényel a verseny, és az arra való felkészülés is, de ezekért érdemes csinálni. A majdnem húsz órai autóút, a verseny utáni azonnali visszaindulás, a helyszíni mozgások, mind-mind nehezítő tényezők, amelyeket óráról-órára le kell győznöd. És akkor még ott vannak a küzdelmek, de az érzés, amely egy ilyen eredmény után kialakul benned, mindenért kárpótol.

Adódik a kérdés, hogyan tovább, és hogy meddig még?

Most erre nem tudok válaszolni. Jövőre Ázsiában, vagy Afrikában lesz a VB, oda nagyon nehéz lesz eljutnunk. Az Európa bajnokságnak sincs még helyszíne, de megteszünk mindent, hogy legalább ide eljussunk.

Nagyon motivál minket, hogy rövidesen elkészül az új Verseny utcai csarnokunk, most már ezzel is foglalkozunk, a csomagolás, a költözés, ami nagyon szép, és sok szervezést igénylő program lesz majd.

És miért csinálja az ember? Talán azért, mert állandóan keresi az új kihívásokat, meg akarja tudni, hol vannak a határai, ily módon önmagát is jobban megismerheti. És még egy dolog, ha valamit naponta reggeltől estig csinálsz, az életed részévé válik, és nem akarod, nem is tudod abbahagyni, ameddig tudod, csinálod. Én is így vagyok ezzel, talán van még bennem néhány sikeres év…

A november 15-én megrendezésre kerülő Serdülő/Ifjúsági Országos Bajnokságon Kersics Antal, a Magyar Judo Szövetség vezetőitől, "A Magyar Judoért" kitüntetést vehet majd át.