Sanyi nem szerette a januárt. Sőt, ki nem állhatta. Ezen év eleji hónaphoz rengeteg rossz emlék fűzte. Persze, a hideg idő, a latyak, a sár, a régi idők automatikus áremelései, amit a szocializmusban árkorrekciónak hívtak, a magas fűtésszámla, mind-mind az évkezdő hónap utálata mellett szólt.

No meg még valami… Nem volt foci! Sanyi fénykorában, a szürke nyolcvanas években, határozottan nem volt. Az NB I három hónapra állt le, az alacsonyabb osztályok, még hosszabb időre. Ez volt az évnek az az időszaka, amikor Sanyi határozottan nem találta a helyét. Mindösszesen kettő tévécsatorna volt fogható, és nagyon távolinak tűnt február hónap eleje, amikor az első futballközvetítés volt várható a Magyar Televízió kettes csatornáján, a Focifarsang nevű teremtorna közvetítése. Amatőr labdarúgóként alig várta, hogy végre megkezdődjön az alapozás…

Sanyi még nem volt 15 éves, és éppen a labdát rúgta az udvaron, amikor megállt a ház előtt a sokszor csodált Tudor nevű román kisbusz. Igen, minden csúfsága ellenére Sanyi csodálta a kisbuszt. Focisták ültek benne.
„Gyere gyorsan, hozd a csukádat!” - szólt ki a buszból Sanyi édesapja, aki oszlopos tagja volt a helyi csapatnak, hisz akkor még csukának hívták a futballcipőt. Tótszentgyörgyre mentek, meccsre, és Sanyi életében először a focicsapattal tarthatott. Büszkén kihúzta magát a kisbuszban, hogy mindenki lássa a kis faluban, hogy ő bizony meccsre megy a CSAPAT-tal. Amikor odaértek, megtudta, hogy játszania kell, mivel vele együtt vannak meg tizenegyen.

„De hát nincs is igazolásom!” - mentegetőzött Sanyi, de addigra már a csapatkapitány kitalálta a megoldást erre is.
„Tanuld meg a Józsi adatait, hátha megkérdezi a bíró!”- szólt Misi a cséká, és kezébe nyomta a kék kiskönyvet, ami a távol lévő Laci igazolása volt. Hála az Úrnak a pocakos bíró nem kérdezte az adatokat. Gyors átöltözés a kisbuszban, mert öltöző az nem volt. Cserébe Sanyi addigi életének legnagyszerűbb élményeként magára ölthette a 7-es számú mezt.

A CSAPAT tagja lett!

Háromszoros adrenalin mennyiséggel a testében irány a pálya! A pálya gödrös volt és hepehupás, bokáig érő gaz fedte, ahogyan az egy falusi pályához illett akkoriban. De kit érdekelt ez! Hiszen Sanyi játszott a CSAPAT-ban!

Mivel fiatal volt és gyors, rendre túljutott a kissé túlsúlyos, harmincas évei derekán járó védőjének. A meccs minden másodpercét élvezete, két gólt szerzett, és azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget ez a meccs, ez a nap. Ekkor lett Sanyi futballista. Futballista egy életre!

Sanyi ezután még nagyon sok meccset lejátszott életében. Focista előmenetele nem túl magasra, csak az NB III-ig juttatta, ahol a kor szokásaihoz híven félprofi státuszban falállással futballozott egy szezonon keresztül, viszont időben hosszúra nyúlott. Negyvenkét évesen még tizenhat gólt rúgott a Mennyei Megyeiben egy szezonban, és a mai napig nagypályázik öregfiúk szinten. Egyszerűen nem tud leállni, mert nem is lehet. Ötvenedik születésnapjára egy polót kapott csapattársaitól az alábbi felirattal:

„Focista szív, focista lélek, focista leszek amig csak élek!”

És Sanyi szeme sarkában megjelent egy könnycsepp…

Kedves fiatal labdarúgó barátom, te aki az írás végére is itt maradtál Sanyival és velem, te aki hagytad, hogy kicsit visszavezesselek a múltba, te aki ezen írás miatt esetleg későbbre halasztottad a napi Netflix adagodat. Nos, köszönöm neked, hogy itt ragadtál! Köszönöm, hogy itt ragadtál, és még inkább megköszönöm neked, ha egy kicsit is elgondolkodsz azon, hogy mennyivel nagyobb lehetőségeid vannak ma futballkarrieredet felépíteni, mint Sanyinak a szürke nyolcvanas években.

Hiszen alattad műfüves pálya van, mindenkire jut egy labda edzésen, villanyvilágítás mellett edzhetsz, felkészült szakemberek segítségével. Ha végképp elromlik az idő, terembe vonulsz. Életkorodnak megfelelő bajnokságban játszol, csapattársaid veled egykorúak. Ha valamit nem értesz, hát kérdezhetsz, akár Rónai Pista bácsitól, vagy akár Toma Árpitól a többszörös válogatott játékostól.

Hidd el, minden csak rajtad múlik. A te elkötelezettségeden, a te akaratodon, a te elhivatottságodon. Minden adott ahhoz, hogy futballista váljék belőled akár a legmagasabb szinten! Futballista egy életre! Bizonyára láttad már a PVSK címer körül a feliratot:

Türelem és alázat, ez a siker titka!