Amikor Sándor Geri a tizenkettedik percben megrezegtette Sági Roland hálóját, bizony, még az a teljesen valószínűtlen gondolat is megfordult a fejünkben, hogy itt akár még maga a csoda is megtörténhet. Bizony, csoda, ugyanis egy nulla arányban vezettünk a Ferencváros ellen!

Senkinek se legyen semmiféle kétsége afelől, hogy a magyar labdarúgás kirakatcsapatának legyőzése csodaszámba menne. Sajnos csodák csak nagyon ritka esetekben történnek, a labdarúgásban meg aztán végképp.

Szombaton délután öt óra magasságában végül mi is beláttuk, hogy ezúttal is elkerülték a Verseny utcát. Győzött a realitás, győzött a jobb csapat, mégpedig 4-1 arányban. Ezzel véget ért a PVSK U17 dicsőséges kupamenetelése, de óriási butaság lenne, ha a tanulságokat nem szednénk össze még azon melegében. Ebben a nemes feladatban lesz segítségünkre Mink Olivér a PVSK labdarúgó utánpótlásának szakágvezetője és Klock György a csapat edzője.

Az első huszonöt perc nagyon tetszett, - kezdi Mink Olivér. Nyomást tudtunk helyezni a Ferencvárosra, nem is tudott kibontakozni az ellenfél, és mindez nekünk volt köszönhető. Nagyon intenzív volt az első huszonöt perc, rengeteg döntéssel, párharccal, kisjátékkal. Alig túl az első negyed órán már két kilométer felett volt az egész csapat személyekre lebontott futómennyisége, ami nagyon jó! Visszanézve az adatokat, sajnos az is bebizonyosodott, hogy az erős kezdés rányomta bélyegét az össz futómennyiségre, vagyis nem tudtuk tartani a meccs eleji intenzitásunkat. Mégis, azt kell, hogy mondjam, helytálltunk. A realitás talaján maradva azt tudomásul kellett vennünk, hogy a Fradi több góllal jobb nálunk. Én személy szerint azt szerettem volna, ha öt gólon belül tartjuk a Fradit és betalálunk a kapujukba. Minkét vágyam teljesült.

- A mérkőzés nagy részét azért uralta a Ferencváros…

Az első félidő elejét leszámítva igen. Sokkal gyorsabban gondolkodtak, technikailag képzettek, jó volt nézni a játékukat. Sok jó egyéni döntésük volt, gyorsan cselekedtek. Gyors támadásokat vezettek, ritmustörések nélkül. Ezeket kell eltanulnunk tőlük. Ehhez kellenek a játékosok, kell az alázat az elkötelezettség és ez különbözteti meg a mi szintünket az akadémiai az elit szinttől. Aki váltani szeretne, annak itt volt a példa, jó lenne ezt a példát követni mindannyiunknak, edzőknek, a szakmai stábnak és a játékosoknak egyaránt. Én például hiányoltam, hogy nagyon kevés edzőnk nézte meg a Fradi elleni mérkőzést!

- Említetted, hogy huszonöt percig tudtuk hozni azt a futómennyiséget, ami a kilencven perc során végig kellene. Nos, ez a futball legkönnyebben tanulható, fejleszthető része. Ha ezt tudnánk kilencven percen keresztül, akkor közel lennénk az akadémiai szinthez?

- A futballtudást lehet kompenzálni, aki jobban küzd és keményebben dolgozik a pályán az tudja kompenzálni a technikai tudásbéli lemaradását az ellenfelével szemben, például az ellenfél játékának rombolásával. Szerintem, ha tudtuk volna tartani a meccs elején mutatott teljesítményünket, akkor is kikaptunk volna, akkor is nyert volna a Fradi. Lehet, hogy akkor is 4-1 lett volna a végeredmény, de egy biztos, nem lett volna ekkora fölényben ellenfelünk. Az a jól felkészített sportoló, aki magas intenzitású futásokat tud végrehajtani az egész meccsen és gyorsan tud pihenni. Szívesen fejlesztenénk ezt jobban, de ehhez a játékos is kell, kell az a mentalítás, hogy ha fáradt is a sportoló, akkor is tegye oda magát, akkor is legyen hajlandó kilépni a komfortzónájából. Nem csak támadásban lehet ugyanis kezdeményezőként futballozni, hanem védekezőként is, például adott területek felé lehet terelgetni az ellenfelet, ez pedig rengeteg futást igénylő feladat. A végén már nehezen tudtuk lekövetni a labda útját, hiszen ehhez sprintelni kellett volna, amire már nem voltunk képesek. Egy jó tanács a játékosoknak: minden mérkőzés a fejlődésüket szolgálja, így ez is .Eszköz arra, hogy többé, jobbá váljanak. Ehhez persze bele kell tenni a munkát. Néha ez fáj és szenvedni kell, de azért van utána a szünet, hogy ezt majd kipihenjék. A meccsen viszont nem lehet spórolni! Ebben igenis van közelíteni valónk az elithez, ez a hétvégén is bebizonyosodott és nem csak a focitudást meg a taktikát nézve, hanem fizikai területen is – fejezte be Mink Olivér.

Klock György, a srácok edzője is a mérkőzés első harmadával volt elégedett:

Nagyon jó mérkőzést játszottunk a nálunk magasabban kvalifikált és korosztályos válogatottakból álló Ferencváros ellen – kezdi Klock György. Volt két olyan kapott gól, gondolok itt a tizenegyesre és a potyagólra, amit ha el tudunk kerülni, akkor még szorosabbá válik a mérkőzést. Számunkra nagyon jól kezdődött a meccs. Gondolok itt arra, hogy taktikailag szervezetten és fegyelmezetten betartották a srácok azt amit megbeszéltünk. Próbáltunk szűken védekezni és a széleken támadásokat vezetni. Így elmondható, hogy az első 20-25 perc inkább rólunk szólt. Vezetést tudtunk szerezni és kellett az ellenfél kapusának is a bravúrja ahhoz, hogy ne legyen kettő null. A két csapat közötti különbség fél óra elteltével kezdett kirajzolódni. Ekkor már kiegyenlítettek és át is vették a vezetést. Az idő előrehaladtával látszott rajtunk a mentális és a fizikális fáradság. A mérkőzés vége felé már tíz emberre is fogyatkoztunk egy kétsárgás kiállítás miatt. Innentől kezdve a vége már nehéz volt, hiszen csak a védekezésre tudtunk összpontosítani. Ezt, valamilyen szinten megoldottuk és több gólt már nem rúgott az ellenfelünk. Összességében jó mérkőzést láthattak a hideg ellenére kilátogató nézők. Mi elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk és emelt fővel búcsúztunk a kupa sorozattól. Még egyszer gratulálok a játékosaimnak!