A harmadik helyen tölti a téli szünetet a PVSK U19-es csapata. Szerencsére nyugodtan leírhatjuk: ahogy azt már megszoktuk. Ez a csapat ugyanis maga a folytonosság a PVSK nagy családjában. A srácok négy éve dolgoznak együtt, ugyanazzal az edzővel, név szerint Schneider Gáborral. Minden évben dobogón végeztek, a 2020/21-es bajnoki évben meg is nyerték a bajnokságot.

Idén is nagy tervekkel vágtak neki a sorozatnak, szeretnék keretbe foglalni négy év közös munkáját, nem is igazán titkolt célként a bajnokság megnyerését tűzték ki. A legidősebb PVSK utánpótláscsapat edzőjét megkértük, hogy értékelje a csapat idei szereplését.

- Az U19-es korosztályban a munka értékmérője az, hogy mennyi játékost tudunk a felnőtt csapat számára kinevelni. Mivel ez egy kifutó korosztály az egyesület, a szülők a játékosok és a támogatók szempontjából biztosan nagyon fontos, hogy a csapat hányadik helyen végez a bajnokságban, de ennél sokkal fontosabb, hogy a felnőtt csapatban is meg tudjuk őket versenyeztetni. Ez a folyamat nem szakadt meg, folyamatosan kerülnek fel a felnőtt csapathoz a játékosok és a mindenkori edző visszajelzései alapján mondhatjuk, hogy meg is állják a helyüket sportszakmailag és emberileg egyaránt. Fontos, kiemelten fontos nálunk az emberi tényező - kezdte Schneider Gábor.

- Negyedik éve dolgozol ezekkel a gyerekekkel. Hogy foglalnád össze a munkád hozadékát?

- Azt kell, hogy mondjam, hogy ezek a gyerekek igen tehetségesek, persze, ezt a kérdést a saját miliőben a saját bajnokságukban kell vizsgálni, de tény, hogy a magasabban rangsorolt egyesületek a tehetségközpontok rendszeresen szemezgettek a játékosaink közül. Reméljük, ez a folyamat nem szakad meg, én személy szerint azt tartom helyesnek és a klubfilozófia is ezt diktálja, ha a felnőtt csapat játékoskeretének nagy része a saját utánpótlásunkból került ki.

- Említetted, hogy ez egy kifutó korosztály. Mi történik azokkal a srácokkal, akik nem férnek be a PVSK felnőtt csapatának keretébe?

- Közel egy évtizede, mindenki azon dolgozik itt a klubnál, hogy végre sikerüljön osztályt váltani. Erre a problémára is megoldást jelentene, ha ez végre sikerülne. Nem azért fektettek bele ezek a játékosok ennyi munkát, hogy megyei szintű játékosok legyenek. Miért ne tartanánk őket itt, miért adjuk őket oda más egyesületnek? Ebben a korosztályban nagyon sok olyan játékos van, aki már most alkalmas a megyei szintű futballra majd néhány szezonután akár a magasabb osztályra is. Miért is nem kapjanak ezek a fiatalok további lehetőséget arra, hogy tovább fejlődjenek akár a PVSK második számú, akár megyei I-es vagy megyei II.-es csapatában? Persze ehhez az kell, hogy végre lépjünk egy osztályt felfelé. Tizenhét, tizennyolc éves gyerekekről beszélünk, akiknek még minden lehetőségük adva van arra, hogy tovább fejlődjenek.

- Volt egy érdekes nyilatkozatod, az a bizonyos „tükrös”, a Baja meccs után. Szerénység, elkötelezettség és szív! Hétfőtől ez lesz a mottó! – mondtad a mérkőzés utáni nyilatkozatodban. Ezután két győzelem, - egy megnyert rangadó Szekszárdon és egy nagyarányú győzelem a Szentlőrinc ellen – következett. Úgy tűnik, hogy sikerült rendezni a sorokat…

- Ez a közösség egy elhivatott és jó közösség. Ebbe beletartozik mindenki aki nap mint nap azért dolgozik, hogy mi edzeni és mérkőzést játszani tudjunk. Tudjuk, hogy a futball nem a kisasszonyok sportja, az az edző aki azt hiszi, hogy konfliktusok nélkül le tudja vezényelni egy csapat, egy öltözö életét, nos, az hagyja abba az edzősködést. Naponta, percenként vannak konfliktusok. Az, hogy egy játékos a meccs hevében éppen nem úgy reagál az edzője mondandójára az akadhat abból, hogy másként látta az adott szituációt a pályán belül. Nincs ezekkel a gyerekekkel különösebb probléma, az edzéslátogatottságuk kimagasló, eredményt produkálnak, a közösségük jó, az apróbb konfliktusok az élet velejárói.

- A mai felgyorsult világban rengeteg lehetősége van egy nagykamasz fiúnak, hogy eltöltse az idejét. Miért választják még is a labdarúgást?

- Fontos tényező az elhivatottság, aminek 60%-a egyéni, a maradék 40%-ot tudja hozzáadni a sportegyesület. Az edző, a létesítmények a sportfelszerelés, satöbbi. E téren fontos megemlíteni, hogy a mindennapi életből hiányzik a közösséghez tartozás élménye. Szinte droidokként éljük az életünket, nem igazán vannak egyéni és közös célok. A futballban viszont még mindig van lehetőség arra, hogy megtalálják az egyéi és a közösségi identitásukat is. Egy közös célért dolgozni, közös sikereket elérni, úgy gondolom, hogy még mindig motiváló tényező. Néha én is elgondolkodom, hogy mi az ami idevonzza őket és erre leginkább ők tudják a választ. Biztosan sokat nyom a latba a szép létesítmény, hogy vannak helyek, ahol minőségi szinten lehet sportolni. Megszűntek a grundok, a közösségi tereken nem igen lehet futballozni. Nem utolsó sorban a média jóvoltából eljut hozzájuk is a példa, a sztárvilág bizony őket is vonzza.

Ha jövő júniusban leülünk majd beszélgetni, mi az az eredmény, amivel elégedett lennél?

- Van egy nagy álmunk, amit ezzel a közösséggel négy éve elkezdtük azt keretbe szeretnénk foglalni: egy bajnoki címmel kezdtük, és egy bajnoki címmel szeretnénk befejezni a négy éve elkezdett munkát. Szerencsére tudunk a játékosokkal együtt gondolkodni erről. Megállapodtunk abban, hogy ez a csapat megérdemli azt, hogy valami olyan értéket teremtsünk, hogy elmondhassuk a két szerzett bajnoki címünkkel valamilyen szinten részesei lettünk a PVSK most már több mint száz éves történetének.